A korábbi elméletekkel ellentétben de Groot fogalmi jellemző modellje vagy osztott jellemző modellje (1992) azon a feltételezésen alapul, hogy bár a szavak fogalmakhoz kapcsolódnak, egy adott szónak a két nyelvben hasonló vagy eltérő fogalmi reprezentációja lehet (lásd az 5. ábrát). Valójában bizonyos szavak (például egy konkrét köznév esetében, mint például a szék) mindkét nyelven azonos fogalmat képviselnek, mások részben átfedésben állnak egymással, és egyes szavak esetében a fogalmi megjelenítésekben nagyon kevés vagy semmi közös nincs. A részleges átfedés példája lehet a love (szeretet/szerelem) fogalmi ábrázolása angolul és magyarul, mert míg angolul a fogalom az emberi és a romantikus érzéseket egyaránt magában foglalja, addig magyarul ezeket két különböző fogalom képviseli. Ez az elméleti keretrendszer sikeresen figyelembe veszi a nyelvek közötti különbségeket, amint azt de Groot (1992) és van Hell és de Groot (1998) is alátámasztották. A kutatók azt találták, hogy a rokon értelmű szavakat a kétnyelvűek gyorsabban fordították, mint a nem rokon értelműeket és az elvont szavakat. Ennek ellenére Pavlenko (2009) számos okból kifogásolta a modellt. Egyrészt nem veszi figyelembe a szavak kontextusát, és az átdolgozott hierarchikus modellel ellentétben nem tükrözi a nyelvi és szókincsfejlődést. Pavlenko aggodalma abból a tényből is ered, hogy bár konkrét szavakat és rokon értelműeket használtak a modell alátámasztására, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezeknek a szavaknak mindig teljesen átfedő fogalmi megjelenítései vannak.