Schmitt (1997) tagolása szerint beszélhetünk felfedezési (amely elhatározásból és társas stratégiákból áll) és konszolidálási stratégiákról (melynek részei a kognitív, metakognitív, memorizálási és társas stratégiák). Nation (2013) a stratégiahasználat során a tervezés, a források és a folyamatok fontosságát emeli ki. Gu (2013) a stratégiákat kognitív (melynek részei a kezdeti kezelési stratégiák, megerősítési stratégiák és az aktiválási stratégiák) és metakognitív részekre bontja (amely a szótanulással kapcsolatos meggyőződésekből és önszabályozásból áll). A fenti listából az látszik, hogy a folyamat lépéseit mindenki hasonlóan látja, de az elnevezés és csoportosítás kissé eltérő. Ezért a következő ábrában kísérletet teszek arra, hogy a legfontosabb szókincsstratégiákat összefoglaljam és gyakorlati példákkal illusztráljam. Megtartottam a hármas tagolást, és tervezésre, szótanulásra és szóhasználatra bontottam a stratégiákat. Az utóbbi csoportba az aktiválási stratégiákon kívül betettem az egész szótanulási és szóhasználati folyamatra kiható önszabályozást, valamint a hozzákapcsolódó affektív, kommunikatív és kompenzációs stratégiákat. Összességében elmondható, minél több stratégiát használunk tudatosan, annál könnyebbé tesszük a szótanulás és használat folyamatát. Azt is fontos megjegyezni, hogy van néhány stratégia, amely a kezdőknek túl nehéz lehet (ilyen például a találgatás, következtetés vagy jelentésegyeztetés), ezért a nyelvtanulás elején érdemes először a többi stratégiára fókuszálni (mint például a szókártyák használata, a tanulás megtervezése vagy az ismétlés) és fokozatosan alkalmazni a nehezebbeket.