Bár A rózsa neve egyik fontos jelenetében Umberto Eco a középkori Énekek éneke-kommentárokat felhasználva nagy erővel jeleníti meg a szerelem és a szépség szoros kapcsolatát,737 az itáliai regényírót saját, az esztétikát illető előítéletei megakadályozták abban, hogy tanulmányíróként is komolyan vegye azokat az általa is jól ismert középkori szövegeket, melyek az Énekek éneke kapcsán az ember alapvető szépség- és szerelemeszményét bontják ki, vagy legalábbis nem tartotta méltónak e szövegeket arra, hogy érdemben foglalkozzon velük esztétikatörténeti tanulmányaiban. Nem ő volt az egyedüli, aki így járt el: elég, ha arra gondolunk, hogy amikor Tatarkiewicz nagyon röviden kitér a 12. századi Énekek éneke-kommentárokra, azonnal megjegyzi, hogy az ezekben a szövegekben rejlő szépségfogalom „nem az esztétika, hanem az etika vagy az aszkézis problémája”738. Edgar de Bruyne szintén elsősorban azért foglalkozik egészen röviden ezekkel a szövegekkel, hogy a testi szépségre vonatkozó elméleteket vázolja, melyek éppen nem kapnak központi szerepet a középkoriaknál, fontosnak tartja ugyanakkor jelezni, hogy „a Biblia egyetlen könyve sem tartalmaz több esztétikai megfontolást, mint az Énekek éneke” – ő tehát az esztétika körébe sorolja a zsidó ének által felvetett problémákat –, és az Énekek éneke-kommentároknak szentelt fejezet végén, Cîteaux-i Tamás kapcsán, utal is néhány olyan konklúzióra, mely nem csak a testi szépség tekintetében lehet fontos: a szépségnek a szerelemmel való szoros összefonódására: „ha szépségben akarsz tündökölni, szerelemben kell égned” (si cupis pulchritudine fulgere, oportet per amorem ardere), vagy például arra, hogy a szépség intenzitása a szeretet intenzitásának függvénye, mert az ember minél odaadóbban szeret, annál nagyobb szépségre lel (ex virtute amoris pendet splendor pulchritudinis), és minél inkább a szépségre figyel, annál jobban beleszeret; nem véletlen, hogy ezekkel a már-már himnikus szavakkal zárja rövid összefoglalását: „semmi sem szebb egy élőlényben, mint a szerelem ragyogása, semmi sem édesebb, mint a szerelemből áradó melegség.”739