A Brundtland-bizottság által elfogadott – és fentebb idézett – angol nyelvű definícióban szereplő needs kifejezést a magyar nyelvben a szükséglet és az igény szóval is le lehet fordítani. A két szó között jelentős tartalmi különbség adódhat, ezért indokoltnak tűnik azt megvizsgálni, hogy a magyar irodalomban miért a szükséglet kifejezés használandó. Mahatma Gandhi frappáns idézetéből kiindulva, miszerint „a világ erőforrásai elegendők ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendők ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát”,1 a szükséglet és az igény között elsősorban kvantitatív különbséget kell tennünk. A szükséglet azon erőforrások objektív mennyiségét jelöli, amelyek egy bizonyos szint eléréséhez és annak fenntartásához szükségesek. Ezzel szemben az igény egy szubjektív kategória, amely – ha a létfenntartási ösztön megfelelően működik – legalább a szükségletek szintjét eléri, de jellemzően ennél nagyobb erőforrás-mennyiséget feltételez. Az igény szubjektív volta miatt magában foglalja a mohóságot, a kapzsiságot, a céltalan felhalmozást, a luxus hajhászását és a pazarlást is. Az emberek és az emberiség igénye messze meghaladja a szükségleteket. A fenntartható fejlődés fogalmából azonban arra nem kapunk választ, hogy az objektív szükségletek milyen mércéhez mérendők.