Ebben a részben a korábbi általános, generális eszmefuttatásokhoz képest mélyebbre, a különös szabályok felé haladva kívánom megvizsgálni a fenntartható fejlődés koncepciójának szerepét. Így itt már nem a szellemitulajdon-jogot elemzem átfogóan, hanem annak egyes, klasszikus formáira vetítve kutatom a fenntartható fejlődéssel való kapcsolódási pontokat. Ennek során a szellemitulajdon-jog három zászlóshajóját, a szerzői jogot, a szabadalmi jogot és a védjegyjogot (ideértve a földrajzi árujelzők oltalmát is) tekintem át mint klasszikus és alapvető oltalmi formákat, amelyek minden ország szellemitulajdon-védelmének alappilléreit képezik. Az újabb, úgynevezett hibrid típusú oltalmi formákkal önállóan nem foglalkozom, így a használati mintaoltalom, a formatervezésiminta-oltalom és a mikroelektronikai félvezetők topográfiájának oltalma nem képezi a vizsgálat tárgyát. Részben azért, mert kevésbé elterjedt oltalmi formák, illetve azért, mert a klasszikus oltalmi formák sajátos kombinációiról van szó, így ha van is hatásuk a fenntartható fejlődésre, az a klasszikus oltalmakból levezethető, ezért az ott kifejtettek megismétlése szükségtelen. A növényfajták oltalmáról a következő részben, a genetikai források védelmével összefüggésben lesz szó részletesebben.