A WIPO IGC bizottságának harmadik fő vizsgálati területe a hagyományos kulturális kifejeződések védelmének lehetőségei. Tágabb kontextusba helyezve ez a kulturális örökség megóvásának szellemitulajdon-jogi aspektusa, hiszen olyan értékes emberi alkotások, szokások és értékek testesülnek meg benne, amelyek változatossága és sokszínűsége teszi az emberiséget olyannyira eredetivé és megismételhetetlenné. A kulturális sokszínűség – azaz azon módok sokasága, amelyek révén csoportok és társadalmak kultúrái kifejeződnek – megóvása véd az uniformizálódástól, amely össztársadalmi szinten csökkentené a közösség adaptálódási képességét. Minél sokszínűbb egy társadalom, a felmerült problémákra is annál többféle választ tud adni. A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi párizsi UNESCO-egyezmény vezérelvei jól rávilágítanak a kulturális sokszínűség fontosságára. A 2. cikk 5. pontja szerint „mivel a kultúra a fejlődés egyik alapvető mozgatórugója, a fejlődés kulturális vonatkozásai ugyanolyan fontosak, mint a gazdaságiak, és az egyének és népek alapvető joga azokban részt venni, és előnyeiből részesülni”. A 6. pont szerint pedig „a kulturális sokszínűség gazdag erőforrás az egyének és társadalmak számára. A kulturális sokszínűség védelme, előmozdítása és fenntartása a fenntartható fejlődés elengedhetetlen feltétele a jelen és a jövő generációk javára”. Ezért a fenntartható fejlődés társadalmi pillérének kétségtelenül alkotórészét képezi a kulturális diverzitás fenntartása is, és természetesen az is, hogy az egymástól eltérő kultúrájú közösségek egymással békében vagy legalábbis erőszakmentesen éljenek. Ez utóbbi természetesen már a szellemitulajdonjog területén kívül eső kérdés.