A zsidókérdésben helyzetünk különlegességét az adja meg, hogy Európa keleti kapujában feküdvén, a keletről (Oroszországból, Lengyelországból) beáramló zsidóságnak hazánk egyik első állomása. Ez a zsidóság még kaftánban és pajesszal, továbbá minden anyagi eszköz nélkül érkezik, illetőleg a hatósági ellenőrzést is kijátszva beszivárog és itt mohón veti rá magát a kevésbé élelmes szegény magyar nép kizsákmányolására. Csakhamar megszedi magát, túlnyomórészt itt ver gyökeret, kisebb részben tovább vándorol a nyugati államok felé. Természetesen mindig voltak és vannak közöttük olyanok, akik már több nemzedék óta tartózkodván közöttünk, fokozatosan beleélték magukat nemzetünk gondolatvilágába, nemzeti érzést mutattak és kiváló képességeik következtében a közélet minden terén, – de különösen a gazdasági életben – vezető szerephez jutottak. Nagy részük és különösen az újabban jöttek azonban az országot csak gazdasági törekvéseik gyümölcsöző területének tekintették, nem válogatták meg eléggé a meggazdagodás eszközeit, a magyar felfogástól idegen szellemet, gyakran destrukciót terjesztettek. Amíg a magyarság tekintélyes része megélhetési eszközök híján vándorbotot volt kénytelen kezébe venni és Amerikába vándorolt, addig a zsidóság aránya az ország lakosságának az utolsó évszázadban nyolcszorosára emelkedett.