Az általános törvényi tényállás objektív oldalán található az egyik legfontosabb tényállási elem, az elkövetési magatartás, amely minden különös törvényi tényállás szükséges eleme. Az elkövetési magatartás törvényi meghatározása tartalmazza a törvényalkotó által tilalmazott emberi tevékenységet vagy mulasztást, amelyet a konkrét bűncselekmény elkövetése esetén a jogalkalmazó elsőként vizsgál. Így amennyiben például a tettes a sértett pénztárcáját annak a táskájából kivette, és a saját zsebébe tette, megvalósította a lopás törvényi tényállásában az idegen dolog elvételként megfogalmazott elkövetési magatartást. Ha az elkövetési magatartás nem teljes egészében kerül kifejtésre, csak részben, akkor a bűncselekmény kísérletének megállapítására lehet alkalmas. Így az előző példából kiindulva, ha a sértett észreveszi a tolvaj cselekményét, és megakadályozza a dolog elvételét, abban az esetben csak a lopás kísérletét lehet megállapítani. Amennyiben a törvényi tényállásban megfogalmazott elkövetési magatartás mulasztással (is) elkövethető, mindig kiemelt figyelmet kell fordítani annak a kötelezettségnek, előírásnak, jogszabálynak a vizsgálatára, amely a cselekvési kötelezettséget megfogalmazza.1 Így például foglalkozási szabály elmulasztásából eredő munkahelyi baleset esetén elsősorban meg kell vizsgálni, kit milyen cselekvési kötelezettség terhelt, amelynek nem tett eleget, és amelynek elmulasztása eredményezte a veszélyhelyzetet vagy a sérülést.