Bár a jogi személyek korlátozott büntetőjogi felelősségének megteremtése fontos lépés volt a jogi személyek keretében vagy a jogi személyek által megvalósított bűncselekményekkel szembeni küzdelem eszköztárában, mégis ezzel szinte egy időben egy másik lehetséges felelősségi út is megnyílott. A jogalkotó az ezredforduló után – nemzetközi iránymutatásokat is figyelembe véve – felélesztett egy olyan szabályozási technikát, amelyet már az 1920-as években is alkalmaztak Magyarországon a jogi személyek keretében elkövetett – elsősorban a jogi személy érdekeit szolgáló – bűncselekmények tekintetében. Mint korábban már utaltunk rá, a jogalkalmazót és a közvéleményt is irritálták, irritálják azok a bűncselekmények, amelyeket a jogi személy dolgozója vagy tagja kizárólag a jogi személy érdekében követ el. Joggal merül fel ilyenkor a kérdés: a bíróság valóban az elkövetőt bünteti-e meg, vagy csak a bűnbakot. E cselekménytípusok elleni küzdelem jegyében Magyarországon először az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. tc. alapján büntetendő magatartásokkal összefüggésben jelent meg a jogi személy (vállalat) tevékenységéért való felelősség problémája. A jogalkotó olyan tényállást alkotott, amellyel a vezető önálló felelősségét is megteremtette. Amennyiben az árdrágító visszaélést a jogi személy (vállalat) alkalmazottja vagy megbízottja követte el, és a vállalat tulajdonosát (üzletvezetőjét), illetőleg a megbízót a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terhelte, az üzem tulajdonosa (üzletvezetője), illetőleg a megbízó büntetőjogi felelőssége volt megállapítható.1 Hasonló technikát alkalmazott a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről rendelkező 1922. évi XXVI. tc., amely a Kormány által kibocsátott 6.700/1922. M. E. számú rendelet eszközrendszerének megerősítésére jött létre. E törvényi tényállás részeként került szabályozásra a vállalat alkalmazottja vagy megbízottja általi elkövetésért a vállalat vezetőjének felelőssége. A jogalkotó egyrészt meghatározta a vállalat tulajdonosának vagy vezetőjének felelősségét, ha a vállalat alkalmazottja vagy megbízottja a vállalat üzletkörében a tulajdonos vagy a vezető tudtával követte el a bűncselekményt, valamint szankcionálta azt az esetkört is, ha a bűncselekményt nem a tulajdonos vagy vezető tudtával követték el, azonban a vezetőt a vállalat vezetéséből folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében szándékos mulasztás terhelte. A jogalkotó e tényállásban – újdonságként – büntethetőséget kizáró okként fogalmazta meg, ha az alkalmazott vagy a megbízott a bűncselekményt a tulajdonos vagy a vezető tilalma ellenére követte el, vagy ha a vezető a bűncselekmény elkövetését megakadályozni törekedett.2