Az elektronikus piactereknek a tranzakciók feltételeit kikényszerítő eszközei sokat fejlődtek azóta. Főleg a pénzügyi lebonyolítás kézbe vétele adott ehhez eszközöket. Ennek ellenére a működés jogi keretei továbbra is lazák, ami a hálózati tagok közötti bizalom szerepét nagyon megnöveli. Az egyik oldalon az látható, hogy ismeretlen partnerekkel csak nagyon korlátozott kockázatú tranzakciókat kötnek. Vagyis a potenciálisan elérhető forgalom, tevékenységi kiterjedés korlátokba ütközik. Ez visszafogja a platformok forgalombővülését. A hálózati szereplők közötti bizalom kiépülése természetesen a folyamatos jelenléttel, a kapcsolatok ismétlődésével párhuzamos. Ugyanakkor látni kell, hogy éppen az a globális elérhetőség, amely a platformokban szervezett értékteremtést nagymértékben növelheti, csak korlátozottan vagy lassan fejlődve tud érvényesülni. A bizalom minden üzleti kapcsolatban fontos tényező, de ahol a jogszabályi védelem, szerződések kikényszeríthetősége alacsony szintű, ott fokozottan fontos szerepet játszik.

A diadikus kapcsolatok vizsgálatára javasolt ARA-modellt szintén értelmezhetjük a platformokon belül kialakuló kapcsolatokra (Hakansson és Snehota, 1995 alapján Gelei jelen kötetben elhelyezett tanulmánya). Nyilván nagy különbség van egy többé-kevésbé stabil struktúrájú ellátási lánc és az ad-hoc szerveződésű és összetételű platformhálózat között. De éppen az eltérések, a speciális jellemzők kiemelésére alkalmas ez az elemzési keret. A hálózatban részt vevő üzleti partnerek közötti kapcsolat három szintjét vizsgálja a modell. Az első a tranzakciókba involvált tevékenységek szintje. A felek közötti tevékenységcsere többféle vállalati funkció mentén hozhat létre kapcsolatokat. A középpontban természetesen a tranzakció tárgyát képező termék áll, amelyet a lebonyolításban részt vevő funkcionális tevékenységek egészítenek ki. A GVC gyakorlatában ezek a funkciók tartósan egybekapcsolódnak, a partnerek közötti tevékenységi rutinok jönnek létre.

A platformok által közvetített tranzakciók esetében nincs lehetőség a véletlenszerűen kialakuló kapcsolatok optimalizálására. Ahogyan az egyszerű piaci tranzakciókat standardizált, jogilag szabályozott tevékenységcsere-formák szabályozzák (adásvételi szerződés), hasonlóan ehhez a jogi környezet hiányosságait pótolva a platform maga vezet be előírásokat a hálózatában folytatódó tevékenységek szabályozására. A platformcég, a „másodlagos vezető cég” tehát maga gondoskodik a hálózati szereplők közötti tranzakciók, tevékenységek kompatibilitásáról. Kérdéses persze, hogy ez a standardizáció minden hálózati szereplő számára egyformán előnyös-e?

A második kapcsolati tényező az erőforrások szintjén kialakuló kapcsolat. A GVC-k vonatkozásában ez alapvetően a specializációval és a gyártási folyamat szegmentálásával magyarázható. A kiszervezett tevékenyégek összehangolása nyilvánvalóan szükségessé teszi a külső hálózatban részt vevő együttműködő partnerek erőforrásai közötti koordinációt. A platformok egy részénél ez az összehangolás szintén releváns lehet. Az Uber, a Booking, más szolgáltató cégek is a hálózathoz történő csatlakozás feltételeként írnak elő sokféle erőforrásszintű standardot. De az egyszerű közvetítői tevékenység esetében is szükséges a hálózati tagok felkészültsége, digitális, pénzügyi kompetenciájuk megfelelő szintje a csatlakozáshoz. Nagy különbség természetesen, hogy ezek a megfelelések nem közvetlenül a diadikus kapcsolatok résztvevői közötti interakciókkal alakulnak ki, hanem a platformcég protokolljai szerint.

A harmadik szint a szereplők közötti kötelékek szintje. Az egymással tartós üzleti kapcsolatban álló piaci szereplők között a lebonyolított interakciók cselekvési rutinokat képesek létrehozni. Az ismétlődő tevékenységek, reakciók akár a virtuális térben is képesek létrehozni a partnerek közötti tapasztalatok révén ezeket a rutinokat. Bizalmi kapcsolat alakulhat ki akár a virtuális piactéren is az egymással rendszeres kapcsolatban álló felhasználók között. A kialakuló kapcsolat egyaránt lehet pozitív vagy negatív töltésű. A csalónak küldött csőbomba a negatív kapcsolatra példa. Ezek kiküszöbölésére a platformcégek komoly erőfeszítéseket tesznek. De a pozitív töltésű kapcsolat is lehet hátrányos a platformcég számára. A kialakuló bizalmi viszonyra építve a felhasználók egymással a közvetítő nélkül is kapcsolatba tudnak lépni. A platformcég ezt is igyekszik akadályozni például azzal, hogy tiltja a felhasználók közötti közvetlen (platformot megkerülő) kommunikációt. Ez a gyakorlat közvetlen bizonyítéka annak, hogy a platformcég valóban „algoritmikus metatermelést” folytat (Salminen et al., 2022), hiszen gátolja, hogy a hálózati kapcsolatok fejlődése miatt tranzakciók essenek ki, kerüljenek a hálózaton kívülre. Az együttműködési formáknak GVC-k vonatkozásában leírt bizalomra épülő fejlődése tehát tetten érhető a platformhálózatokban is.