5. A populista közpolitikák procedurális jellemzői

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A populista közpolitika-alkotás procedurális jellemzői a populista hatalomgyakorlás és a liberális demokrácia intézményi logikája közötti inherens feszültségből, a többségi elv kontrollálatlan primátusából adódnak (Albertazzi és Mueller, 2013; Pappas, 2014). A populizmus logikája ugyanis a politikai vezetés legitimitásának „közvetlen, azaz közvetítő intézmények nélkül” (Weyland, 2001: 14) történő biztosítását hangsúlyozza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek megfelelően a populista kormányok jellemzően leépítik a liberális demokrácia intézményeit, elsősorban a jogállamiságot a fékek és ellensúlyok semlegesítésével és a politikai ellenzék marginalizálásával (Bátory, 2016; Taggart és Rovira Kaltwasser, 2016). A diszkriminatív jogi szabályozás különösen érvényes a kirekesztő jobboldali populizmusra (Müller, 2016), de a baloldali populisták gyakorlatában is jellemző (Weyland, 2013). Így a baloldali populista Sziriza-kormány is heves bírálatokat kapott jogi eljárási gyakorlata miatt (rendeletekkel való kormányzás, a kormánypárthoz lojális bírák kinevezése).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Populista kormányzás esetén a kormányzó politikusok és a többi közpolitikai szereplő közötti viszony alapjaiban más, mint azt a liberális demokráciák működésmódját implicit adottságként tételező elméletek leírják. Az ügykoalíciók megközelítésében (Sabatier és Jenkins-Smith, 1993) az alrendszerspecifikus szakpolitikai aktorok a közpolitikai folyamat kitüntetett szereplői, a populista politikai vezetők ugyanakkor jellemzően ellenségesen viszonyulnak a technokrata szakértelemhez. Mindez leértékeli a szakpolitikai tudást terjesztő episztemikus közösségek, különösen pedig a hozzájuk kapcsolódó szupranacionális intézmények szakmai hatását, tanácsadói szerepét. Látnunk kell azonban, hogy hatalomra kerülve a technokrata szakértők is hajlamosak a liberális demokrácia ellensúlyozó intézményeinek gyengítésére, kiüresítésére: a populista és a technokrata kormányzási módok valójában a liberális demokráciák pártokra épülő kormányzataitól elhajló két szélsőségként ragadhatók meg (Caramani, 2017). A populista kormányzatok alatt meggyengülnek a szakpolitikai vétópontok és leértékelődnek az intézményesített szakmai konzultációs mechanizmusok. Ennek fontos következménye, hogy a döntéshozatali folyamat alapvetően más idődimenziók (Grzymala-Busse, 2011) szerint működik, mint a liberális demokráciákban. Így populista politikai vezetés idején a közpolitikai döntések jellemzően lényegesen gyorsabbak, a folyamatok időzítése ugyanakkor nehezen kiszámítható és számos váratlan elemet tartalmaz.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave