A kölcsönös erőforrás-függőség esetén a tudásmegosztás és a tudásgenerálás folyamatának az eredményessége a kulcsfontosságú kihívás. A bemutatandó eset megértését támogatandó ezt az előzőkénél részletesebben tárgyaljuk. Maga a problémamegoldás központi értékteremtési folyamat, mely minden esetben a szükséges információ/tudás megosztásával, de akár új tudás létrehozásával is együtt jár, ami költséges. Az egységnyi információ/tudás mozgatásának költségét egy rendszer két érintett szereplője között az információ/tudás ragadósságának nevezzük (von Hippel, 1994; Szulanski, 1996). Ezt a ragadósságot több tényező befolyásolhatja. Egyrészt adott rendszerben az egymással interakcióba lépő szereplők száma és azok földrajzi távolsága jelentősen megnöveli az információnak/tudásnak ezt a feldolgozási költségét (Andersson és Pedersen, 2010). Másrészt a ragadósság szintje eltérő annak függvényében, hogy egy adott interakció során inkább az egyszerű információmegosztás vagy az információk kombinálása, új tudás létrehozása a cél (Okhuysen és Eisenharft, 2002). Függ a ragadósság attól is, hogy milyen jellegű információ/tudás megosztástására, kezelésére van szükség. Explicit, kodifikált tudás megosztása esetén alacsonyabb a kapcsolódó költség, míg tacit tudás esetén magasabb (Nonaka és Takeuchi, 1995).

A kodifikált tudásmegosztást különféle digitális eszközök és megoldások eredményesen tudják támogatni. Amennyiben ugyanakkor a probléma magas tacit tudástartalommal bír, fontossá válik az ún. közelhelyezés (co-location) eszköze (Eppler et al., 1999), hiszen ebben az esetben jellemzően komplex tudáselemek integrációjára van szükség (Rosell et al., 2017). A földrajzi távolságnak hasonló hatása van (Mykhaylenko et al., 2017). Minél nagyobb az érintett folyamatelemek és az azok által használt erőforrások (akár munkatársak) közötti távolság, annál ragadósabb a felhasznált információ, tudás. Lidegaard és szerzőtársai (2015) is hangsúlyozzák, hogy minél erősebb az egyes folyamatelemek közötti kölcsönös függőség, annál nagyobb szükség van erre a közelhelyezésre. A globális működés kontextusában ez a probléma különösen élesen merül fel, hiszen egy adott problémamegoldáshoz kapcsolódó tevekénységek földrajzilag egymástól igen messze helyezkedhetnek el. Mint az látni fogjuk, a következőkben bemutatott esetnél is fontos a kölcsönös erőforrás-függőség, ami befolyással van az adott folyamat nemzetközi munkamegosztásának kialakítására.

A nemzetközi szintű munkaszervezésben a specializáció jelentős versenyelőnyforrásokat biztosíthat (Qiao és Wang, 2021). Igaz ez a globális munkaszervezés fenti, a hagyományostól eltérő értékteremtési logikáinak esetében is. A következőkben ezért röviden bemutatunk egy esettanulmányt, mely jól illusztrálja, hogy a multinacionális nagyvállalatok belső ellátási láncának struktúraalakításakor az egyes tevékenységek szétbontása (fine slicing) lehetőséget ad arra, hogy specializáltan kezeljék az egyes tevékenységelemek erőforrás-függőségének specialitásait, és ahhoz igazított munkamegosztási megoldásokkal növeljék a vállalati hálózat szintjén a teljesítményt.