3.1. Az üzleti hálózat alapeleme a kapcsolat két együttműködő cég között

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hálózati megközelítés hangsúlyozza, hogy a változó gazdasági környezetben tarthatatlanná vált az a hagyományos megközelítés, miszerint a vállalatoknak az értékteremtés szempontjából kulcsfontosságú üzleti partnereire (pl. vevők, beszállítók) úgy tekintünk, mint nem lényeges szereplőkre. Az üzleti kapcsolatok elhanyagolásának alapvető oka az ún. független cserehelyzetek (Williamson és Ouchi, 1981) a feltételezése volt. E cserehelyzetekre csak mint a két fél közötti együttműködés operatív aspektusára, egyszerű tranzakcióra tekintettek korábban a kutatók. Másrész úgy vélték, a különféle tranzakciók (akár ugyanazon két fél, akár más partnerek között) egymástól függetlennek tekinthetők, így hatásuk elhanyagolható. Ez vezetett oda, hogy a gazdálkodástudomány sokáig alapvetően a szervezetek belső működésének vizsgálatára fókuszált. Üzleti partnerek nyilvánvalóan korábban is léteztek, de az azokkal kialakított kapcsolatok nem álltak az elemzés középpontjában.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hálózati megközelítés nem tagadja ezen egyszerű tartalommal bíró tranzakciók létét, de azokra építve új fogalmakat vezet be, melyek segítenek az üzleti kapcsolat tartalmának és jelentőségének jobb megragadásában. Mint azt Gelei és szerzőtársai (2010) kifejtik, a tranzakció megítélésük szerint az értékteremtés során együttműködő felek közötti egyszeri és körülhatárolt, adott termék-, szolgáltatás- és az ahhoz kapcsolódó pénztranszferként értelmeződik (Ford et al., 2008). Ez egy-egy ügylet erejéig összeköti a feleket, megvalósítása azonban nem igényli azok egymáshoz történő alkalmazkodását, nem generál a szereplők működésében szignifikáns változásokat. Håkansson (1982) a két partner közötti egyszerű cserék, tranzakciók sorozatait epizódoknak nevezi, és ebben új, hogy a tranzakciók sorozata már szociokulturális elemek partnerek közöti cseréjét is magában foglalja és adaptációt hoz magával. Az epizódok sorozataként pedig az ún. interakció jön létre (Håkansson, 1982), amelynek révén a hosszabb távon zajló együttműködéshez szükséges koordináció mintái kölcsönösen beépülnek a vállalatok rutinmegoldásai közé. Ezek pedig ahhoz segítik hozzá a feleket, hogy az interakciók formalizálódjanak, intézményesüljenek, ami a velük járó költségek csökkenését és eredményességük növelését hozza. Az interakció következtében idővel kialakul az üzleti kapcsolat, amely az egyszerű tranzakciókhoz képest három szempontból is tehát szorosabb összekapcsolódottságot jelent (Holmlund, 2004):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • a felek között kölcsönös és erőteljes az adaptáció;
  • az együttműködés intézményesült, sztenderdizáció és formalizáltság jellemzi a működést, azaz az együttműködés kváziszervezeti jellemzőket vesz fel;
  • mindez az együttműködés múltjából következik, hiszen a tapasztalatok beépülnek mindkét fél rutinmegoldásaiba.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

5. ábra. Az üzleti kapcsolat tartalmának újraértelmezése és kulcsfogalmai
Forrás: Bódi-Schubert (2011: 22) alapján
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az üzleti kapcsolatnak ez az értelmezése (5. ábra) vezetett el végső soron a hálózati megközelítés kialakulásához, hiszen amennyiben a szervezetek üzleti kapcsolatait ebben az összetettségben értelmezzük, akkor azok periférikus szerepből meghatározó tényezővé növik ki magukat. A szervezetek interakcióinak eredményeként jönnek létre a kapcsolatok, melyekben közösen kerülnek felhasználásra a partnerek erőforrásai, megvalósításra üzleti folyamatai, miközben társas kötelékek is kialakulnak közöttük (Håkansson és Johanson, 1992). Ezeknek a gazdag tartalommal bíró és fontos kapcsolatoknak a rendszere a vállalat hálózati modellje, mely a működésnek releváns, sőt, döntő fontosságú kontextuális tényezője. Maga a vállalat ebben a kontextusban értelmezhető és vizsgálható. Amennyiben vizsgálataink során a vállalat kapcsolatait figyelmen kívül hagyjuk, úgy a vállalat saját szervezeti működésének – benne versenyképességének – értelmezése is csak korlátozott, akár félrevezető is lehet. Ez jelentős szemléletváltozás, hiszen a szervezetek belső erőforrásainak strukturálása és elosztása mellett kulcsfontosságúvá teszi a cégek kontextusát alkotó partnerek hálózatának megértését is (Håkansson és Snehota, 1989).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az üzleti kapcsolat tehát szubsztantív létező, melynek vizsgálata a hálózati gazdaság megértésében alapvető fontosságú. Az üzleti kapcsolat tartamát ugyanakkor nem könnyű megragadni. A kapcsolat tartalmának leírására javasolt modell az úgynevezett A-R-A (Activities-Resources-Actors) modell. A modell Håkansson és Johanson (1992) munkájára épül és azt először Håkansson és Snehota (1995) publikálta. A modell kidolgozásának célja, hogy segítségével strukturált módon tudjuk megadni egy üzleti kapcsolat tartalmát és ezzel azonosítani tudjuk azokat a kihívásokat, melyek az üzleti kapcsolat sikere szempontjából lényegesek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A modell szerint az üzleti partnerek közötti interakció révén összeköttetés jön létre, mely három alapvető szinten hoz létre kötelékeket közöttük (Gelei és Mandják, 2011):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Tevékenység- (Activity) kötelék. Az interakciók (technikai, adminisztratív, kereskedelmi és egyéb jellegű) tevékenységekből állnak össze, melyek szükségszerűen összekötik a két vállalatot. Minden vállalat önmagában tevékenységek komplex rendszerekeiként értelmezhető. Egy kapcsolatban ugyanakkor megkerülhetetlen e belső tevékenységek összekapcsolása, egymáshoz illesztése, mely során a feleknek bizonyos fokig alkalmazkodniuk is kell egymáshoz. A kapcsolatokban együttműködő cégek tevékenységeinek összekapcsolására mint az egyedi üzleti teljesítmény létrehozásának lehetséges és fontos módjára kell ezért tekintenünk. Szinte minden cég összetett kapcsolatrendszerében létezik olyan kiemelt jelentőségű kapcsolat (vagy kapcsolatok), amelynél a tevékenységkötelékek olyan kiterjedtek és intenzívek, hogy azok költségei a vállalat termelékenysége és hatékonysága szempontjából meghatározóak. (Gondoljunk például az autóipari ellátási láncban a márkatulajdonos összeszerelő cég és első körös, ún. modul beszállítóira!) Ezek a kapcsolatok és az ezekben kialakult tevékenységkötelékek vizsgálata ezért kiemelt fontosságú.
  2. Erőforrás- (Resource) kötelék. Ez a második kapcsolati réteg az együttműködő felek által ellenőrzött erőforrások között teremt kapcsolatot. A vállalatok jellemzően összetett és gazdag belső erőforrások felett diszponálnak. Többnyire mégsem igaz az, hogy egyetlen vállalat képes lenne akár csak egy egyszerűbb termékhez szükséges valamennyi erőforrást maga birtokolni. A vállalatok az üzleti kapcsolatokon keresztül tudják a hiányzó erőforrásokat beszerezni és hasznosítani. Az üzleti kapcsolatok kialakításának leggyakrabban elforduló oka éppen a hiányzó erőforrásokhoz való hozzáférés. A saját és a külső forrásból beszerzett erőforrásokat integrálják, kombinálják. Az így összekapcsolódó erőforrások – a tevékenységekhez hasonlóan – egyre inkább adaptálódnak egymáshoz, melynek során új, közös erőfeszítéssel létrejövő egyedi erőforrások is kialakulhatnak. Ezek már egyediek, nemcsak megszületésük, de hasznosításuk is az adott kapcsolatba ágyazott, ahhoz kötött, így speciális köteléktípusnak tekinthető. Idővel egyedi erőforrás-konstelláció jön létre minden kapcsolatban, amely aggregált erőforrás-struktúrát testesít meg. Ez alapvető forrása mind a meglévő képességek hatékony kihasználásának, mind az új képességek kialakításának. A kapcsolat fontos erőforrás tehát, hiszen ebbe beágyazva mozgósítható az említett aggregált erőforrás-struktúra.
  3. Szereplők (Actors) közötti kötelékek. A harmadik réteg a kapcsolatban együttműködő szereplők rétege, hiszen a kapcsolat révén a vállalatok különféle szereplői léphetnek egymással interakcióba. A kapcsolatot alkotó cégeket sokszor kollektív cselekvőként értelmezzük, pedig ez nem így van. Egy szervezet többnyire összetett felépítést mutat, ahol az egyes szervezeti egységek, sőt egyének is önálló célokkal és érdekekkel bírnak. A szóban forgó kötelékek pedig végső soron személyes kötődések, vagy arra épülnek. Ez komoly elemzési kihívás az üzleti kapcsolatok vizsgálata során. Egymásra utaltság, elkötelezettség, bizalom – olyan jellemzőkről van itt szó, melyek a vállalati kapcsolatba ágyazottan, de gyakran azok személyes képviselői révén nyilatkoznak meg. A személyes kötődések pedig egyszerre lehetnek mozgatórugói, de akár korlátjai egy kapcsolatnak, és sokszor közvetlenül és erőteljesen hatnak a kapcsolat és azon keresztül az együttműködő vállalatok adott pillanatban mutatott és jövőbeni versenyképességére.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az üzleti kapcsolat tartalma, elemei ráadásul nem statikusak. Egy sikeres üzleti kapcsolatban a felek időben jellemőzen egyre gazdagabb interakciót alakítanak ki egymással, ami együtt jár mind a három köteléktípusnak az erősödésével. Végső soron a feleknek az adott kapcsolatba történő beágyazódása nő, ami alapvetően fontosnak tűnik mind a kapcsolatoknak, mind szereplőiknek az eredményessége szempontjából.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gelei és szerzőtársai (2010) vizsgálták az ellátásilánc-kapcsolatok fejlődésének időbeli alakulását az ARA-modell felhasználásával. A kutatás a kapcsolat beágyazottságát tette a vizsgálat középpontjába, hipotézise szerint ennek mértéke időben követi az életciklusmodell alakját. Az első ízben a marketingben alkalmazott életciklusmodell matematikai megragadása Bass (1969) nevéhez fűződik, aki a logisztikus görbéhez vezető differenciálegyenletet javasolta a modell leírására.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az életciklusmodell azt tételezi fel, hogy a vizsgált jelenség valamilyen kiemelt jellemzőjének (esetünkben a kapcsolat beágyazottságának) a növekedése időben logisztikus eloszlást követ. A kapcsolat beágyazottságát az együttműködés során az egyes kötelékekhez kapcsolódó kapcsolatspecifikus befektetések nagyságával mérték a szerzők, több változón keresztül. Ezt követően azt tesztelték, hogy az életciklusmodell által meghatározott logisztikus görbével leírható-e a kapott kapcsolati beágyazottság időbeli alakulása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Versenyképesség Kutatóközpont 2007-es adatfelvételekor használt kérdőív releváns kérdéseire adott válaszokat a mikroökonómia fogyasztáselméletéből jól ismert preferenciarelációkként, vagyis hasznosságokként fogták fel, hogy ezen hasznossági értékek mentén a mintában szereplő üzleti kapcsolatokat konkrét életciklusszakaszokhoz rendeljék. A módszer részletes ismertetésétől eltekintünk, az Gelei és szerzőtársai (2010) munkájában olvasható.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatás eredménye szerint a vizsgált vállalatok közül a kapcsolat bevezetés stádiumában 7, míg a növekedési fázisban 31, az érettség fázisában pedig 8 üzleti kapcsolat volt. Ezek az eredmények alátámasztják a kutatás hipotézisét: a vizsgált üzleti kapcsolatok beágyazottságának időbeli alakulása modellezhető az életciklus logisztikus görbéjével. Hangsúlyozzuk, hogy ez az eredmény nem azt jelenti, hogy az üzleti kapcsolatok szükségszerűen végig is mennek az életciklus valamennyi egymást követő szakaszán. Azt viszont értelmezésünkben igen, hogy e kapcsolatok beágyazottsága ideális esetben az életciklusmodell által előre jelzett fejlődési szakaszokon megy át.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A következőkben egy széles körben hangsúlyozott kapcsolati jelenséget, a bizalmat vizsgáljuk mélyebben, mely az ARA-modell egyik kötelékének, a szereplők közötti kötelékeknek (Actor bonds) egyik kiemelten fontos eleme.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave