Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám (szerk.): Trendek és töréspontok V.
›
IV. Üzleti hálózatok
›
A teljesítmény vizsgálata a (világ)gazdaság működési egysége, az üzleti hálózat esetében
›
3. Üzleti kapcsolat – a hálózat elemzésének meghatározó egysége és a versenyképességének fontos forrása
›
3.2. A kapcsolati bizalom értelmezése és jelentősége a teljesítmény szempontjából

3.2. A kapcsolati bizalom értelmezése és jelentősége a teljesítmény szempontjából1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gelei (2014) rámutat, hogy a bizalom elméleti háttere közvetlenül kapcsolódik a koordinációs mechanizmusok kérdésköréhez és így a tranzakciós költségek elméletéhez (Coase, 1937; Williamson, 1979). Chikán (2008: 89) szerint a koordináció „a társadalmi tevékenységek cseréjének végrehajtását irányító alapelvek és szabályok összessége”. Ezekhez a szabályokhoz kapcsolódik az irányítás fogalma: ez a cégek szervezetközi kapcsolataik koordinálása során alkalmazott olyan biztosítékok együttese, melyek alkalmasak arra, hogy a felek összehangolják tevékenységüket és ezzel minimalizálják sérülékenységüket. Három alapvető koordinációs mechanizmust és hozzájuk kapcsolódó irányítási megoldást különböztethetünk meg (Jap és Ganesan, 2000):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A piaci koordinációs mechanizmus esetén kiemelt szerepük van a szerződéseknek, a bennük található ármegállapodásoknak és ösztönzési, büntetési, illetve egyéb problémakezelési rendszereknek. A szerződések a kapcsolatot oly módon irányítják, az abban előforduló esetleges opportunista viselkedést oly módon kezelik, hogy explicit és jogilag támogatott módon, a megfelelő jogi háttérintézmények segítségével kikényszeríthető szerződéses feltételeket rögzít (Williamson, 1979; Williamson, 1993).
  2. Hierarchikus/bürokratikus koordináció esetén kiemelt szerepük van a tulajdonon nyugvó irányításnak. Ezt az irányítási eszközt erős hierarchikus struktúrával jellemezhető kapcsolatokban alkalmazzák (Olsen és szerzőtársai, 2005). Ebben a hierarchikus struktúrában, szervezetben a szabályozást az a fél irányítja, amelyik rendelkezik legitim, törvényes joggal, hatalommal arra vonatkozóan, hogy szabályozza, irányítsa a két fél között felmerülő döntéseket. A szakirodalom ezt gyakran az „autoritás” kifejezéssel nevezi meg. Gyakorlatilag a szervezetben lévő legitim, törvényes jog, az autoritás ugyanakkor elsősorban a tulajdonjogon nyugszik, ezért fogalmazunk úgy, hogy ebben az esetben a tulajdonjogon nyugvó irányításról beszélünk (Gelei, 2009).
  3. A kapcsolati koordináció esetén a társas jellemzőknek van meghatározó szerepük az irányításban. Ezek közé tartozik a bizalom is, mely ennek a fejezetnek központi fogalma. A szerződéssel és a tulajdonon nyugvó szabályozással élő piaci és bürokratikus koordináció irányítási mechanizmusait formális irányítási mechanizmusoknak is szokás nevezni (Yu et al., 2006), szemben a puha irányítási eszközöket alkalmazó kapcsolati koordináció ún. informális irányításával. A kapcsolati koordináció feltételezi, hogy az együttműködő felek között vannak közösen osztott normák és értékek (Wang et al., 2008). A szerzők számos kapcsolati jellemzőt, normát kiemelnek munkáik során. A bizalom mellett fontos kapcsolati norma például a rugalmasság, a szolidaritás, az altruizmus, az információcsere (Heide és John, 1992), a kölcsönösség, a szerepintegritás és a kapcsolati konfliktusok harmonizációja (Ness és Haugland, 2005). A bizalom a kapcsolati koordináció irányításának kiemelt eszköze (Zaheer és Venkatraman, 1995; Yu et al., 2006)2.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint azt a 6. ábra illusztrálja, a két formális koordinációs mechanizmus különféle kombinációi is lehetségesek, hiszen azok nem kizáró jellegűek (Olsen et al., 2005). Ilyenkor tehát a koordinációs és az erre épülő irányítási mechanizmusoknak jellemzően egyfajta kombinációját használják (Bradrach és Eccles, 1989). Jó példája ennek az értelmezésnek az ún. hibrid koordináció kialakulása és alkalmazása a két klasszikus koordinációs mechanizmus (piaci és hierarchikus) kombinálásával (Dyer et al., 1998; Kapás, 2003). A koordinációs mechanizmusok kiegészítő jellegű értelmezése és kombinált alkalmazása nemcsak a két formális koordinációs mechanizmusra igaz, de a kapcsolati koordinációra is. Egy jól kialakított szerződés például alapvetően támogatja az együttműködő magatartást az üzleti kapcsolatokban és korlátozhatja az opportunizmust. Ugyanakkor viszont a kapcsolati koordináció és annak irányítási eszköze – például a bizalom – hasznos lehet a szerződések korlátozottságából eredő kockázatos szituációk kezelése során (Poppo és Zenger, 2002). A különböző koordinációs és az általuk használt irányítási mechanizmusok tehát párhuzamosan vannak jelen és működnek együtt az üzleti kapcsolatokban.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

6. ábra. Kapcsolati típusok és koordinációs mechanizmusok
Forrás: Gelei (2014: 93)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jelen fejezet a szervezetközi bizalmat mint a kapcsolati koordináció egyik fontos irányítási eszközét állítja a középpontba.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ouchi (1980) szerint a koordináció igénye és problémája a társas cselekvések, köztük a gazdasági jellegű cselekvések során az érintettek eltérő céljaira vezethető vissza. Az eltérő célok miatt a döntéshozatalban és működésben tranzakciós költségek lépnek fel. Másrészt az eltérő célok kockázatos szituációban és az egyik fél kiszolgáltatott helyzete esetében opportunista viselkedéshez is vezethetnek. Williamson (1975) szerint az opportunizmus az önérdek keresése és követése ravaszsággal, csalárdsággal, akár a másik fél rovására is. (Az opportunizmus megjelenhet pl. az információk nem teljes körű és torzított bemutatásában, megosztásában.) Az opportunista viselkedés a felek közötti kapcsolat minőségi jellemzőinek (pl. a bizalomnak) a romlásához, végső soron alacsonyabb szintű együttműködési hajlandósághoz vezethet, növelve ezzel a kapcsolat működését kísérő tranzakciós községeket mind rövid, mind hosszú távon (Gelei, 2014). A bizalom csökkenése ugyanakkor gátolhatja a felek közötti jövőbeni sikeres együttműködést is, különösen akkor, ha az kockázattal és az egyik vagy másik fél sérülékenységével jár együtt, mint például az innovációs együttműködések esetén (Dyer et al., 1998). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a bizalom, mint kapcsolati jelenség, mind rövid, mind hosszú távon befolyásolhatja a kapcsolat és a kapcsolatot kialakító vállalatok versenyképességét, méghozzá két módon: egyrészt a tranzakciós költségek miatt a hatékonyság, másrészt az innovációs tartalmú együttműködések révén az eredményesség tekintetében.
1 Ez a fejezet alapvetően épít Gelei és Dobos munkáira (Gelei, 2014; Gelei és Dobos, 2016a; Gelei és Dobos, 2016b; Gelei és Dobos, 2022).
2 Kornai (1983)-as alapcikkében négy koordinációs mechanizmus szerepel, melyek közül kettő (etikai és agresszív) a kapcsolati koordináció egy-egy speciális esete.
3 A koordinációs és irányítási mechanizmusok kombinálására épít Gereffi et al. (2005) meghatározó munkája is, amikor túllépve az egyedi kapcsolatokon a globális termelési hálózatokat teszi a vizsgálat tárgyává, és ezen a hálózati szinten azonosítja az irányítási rendszerek tipikus formáit.  
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave