Kremmer Tibor, Torkos Kornél

Elválasztástechnikai módszerek elmélete és gyakorlata


Detektálási módszerek a rétegkromatográfiában

A planáris elválasztástechnikai rendszerekben (TLC, gélelektroforézis), a detektálás legegyszerűbb és általánosan alkalmazott módja a színes vegyületeknél kézenfekvő vizuális kiértékelés. A nem látható anyagok esetében a detektálás a rétegen (gélben) UV-sugárzással kiváltható fluoreszcenciával vagy az in situ létrehozott színreakciókkal (festési eljárásokkal, kromogénszármazékok, komplexek képzésével stb.) valósítható meg. Az előhívó reagenseket a rétegkromatográfiás felvétel bepermetezésével (spray) vagy átitatásával, majd szükség szerint további hő- vagy kémiai kezelésével (klórgáz, ammónia, sósav) együtt alkalmazzák. A detektálási módszerek fejlődése során a különböző vegyületcsoportokra számtalan egyszerű és összetett előhívó reagenst dolgoztak ki, amelyek a minőségi elemzés célján túlmenően referencia- (standard) minták párhuzamos vizsgálatával és a modern műszeres analitikai módszerekkel (foto-fluorodenzitometria) a rétegkromatográfia mennyiségi kiértékelésére is alkalmasak. A rétegkromatográfiás detektálás előnye, hogy a papírkromatográfiánál 10–100-szor érzékenyebb, és a (rendszerint szilikagél-) rétegen erősen korrozív reagensek is használhatók. A különböző előhívó reagensek és detektálási eljárások részletei a megfelelő szakkönyvekben találhatók (Stahl 1969, Tyihák 1979, Touchstone 1992, Scott 1996, Fried és Sherma 2003).

Elválasztástechnikai módszerek elmélete és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 109 7

Az elválasztási műveletek kezdetleges vagy kifinomult formái (fajtázás, szitálás, szűrés stb.) ősidők óta az alapvető emberi tevékenységek közé tartoznak. Fejlődésük az ókortól kezdve a középkori alkimistákon keresztül az újkor és az ipari forradalom eredményein át a modern tudományos és technikai eljárásokig az emberiség kultúrtörténetének jelentős részét képezi. Általában megállapítható, hogy a különböző elválasztástechnikák tapasztalati úton, az anyagi világ jelenségeinek és törvényszerűségeinek megismerésével szoros kölcsönhatásban, annak részeként és igényeként alakultak ki.

Könyvünk az egyetemi tananyagot kiegészítve az elméleti alapok tárgyalásán túlmenően az elválasztástechnika modern módszereiről (mintaelőkészítés, kromatográfia, elektroforézis és ultracentrifugálás) és fontosabb alkalmazási területeiről kíván áttekintést adni. Az egyes fejezetekben bemutatott gyakorlati példák a (bio)analitikában, a biológiai és biokémiai kutatásokban, laboratóriumi diagnosztikában dolgozó szakemberek széles körének érdeklődését figyelembe véve főleg a biotechnológia, az élettan és a kórélettan szempontjából fontos alkalmazási területeken és vegyületcsoportokon (enzimek, fehérjék, gliko- és lipoproteinek, mono- és oligoszacharidok, nukleozidok, nukleotidok stb.) kívánják bemutatni a korszerű elválasztástechnikai módszerek széles spektrumát és alkalmazhatóságát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kremmer-torkos-elvalasztastechnikai-modszerek-elmelete-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave