A neurális szekvenciák tartalmának megértéséhez mind az upstream jeladó, mind a downstream jelolvasó neuronoknak kompatibilis szintaktikai szabályokkal kell rendelkezniük, amelyek az üzenetek megfelelő szegmentálását és megfejtését biztosítják. A 6. fejezetben tárgyaltak szerint a hierarchikusan szervezett agyritmusok pontosan erre a célra vannak behangolva. Az oszcillációk nemcsak az üzeneteket tagolják darabokra, hanem időben is koordinálják a jeladó és jelvevő populáció aktivitását, hogy az üzenetek megfelelő hosszúságúak legyenek, és megfelelő időközök válasszák el őket egymástól. Az üzenetek továbbítása a jeladótól az olvasóig általában egyirányú műveletnek számít: a jelforrás küldi az információt egy mindig fogadókész vevőhálózat felé. Úgy tűnik, hogy az agy ennél hatékonyabban működik. Ahelyett, hogy az olvasó türelmesen várná az üzeneteket, aktívan létrehozza azokat az időablakokat, amelyeken belül az adó aktiválódik, és az olvasó a leghatékonyabban tudja fogadni az információkat.1 Kicsit olyan ez, mint amikor a főnök délelőtt 11 órára összehív egy értekezletet, hogy információkat gyűjtsön be a csapatának teljesítményéről. A beosztottak (a jeladók) akkor jelennek meg az irodában, amikor a főnök (az olvasó, aki egyben a párbeszéd kezdeményezője is) osztatlan figyelmet szentel az általuk közölt információknak.