A meredekhullám-fodrozódás két esemény kaszkádja: a meredekhullámé és a fodrozódásé. Ezek többé-kevésbé szimultán, de különböző helyeken jelentkeznek (8.2. ábra). A meredekhullámok nagy amplitúdójú, negatív polaritású kiugrások a CA1 piramisneuronok apikális dendrites rétegében, ahol a legtöbb bejövő szinaptikus kapcsolatot a CA3 partnereik axonjai adják. A meredekhullám arról tanúskodik, hogy az upstream CA2 és CA3 régiókban számos neuron között igen erős a tüzelési koordináció. A meredekhullám amplitúdójának mérése ezért kényelmes módja annak, hogy a szinkronizáltság mértékét számszerűsítsük. A meredekhullámok alapjául szolgáló önszerveződő populációs aktivitás a CA3 piramisneuronok kiterjedt, visszacsatoló kollaterálisainak erős gerjesztő hatásából ered.1 Ugyanakkor a CA1 piramisneuronok és interneuronok erős depolarizációja, amelyet a CA3 neuronok szinkron aktivitása idéz elő, egyfajta kötélhúzást eredményez a gerjesztő és a gátló neuronok között. Emiatt lép fel a rövid életű „fodrozódás”, azaz a két versengő populáció közötti gyors oszcillációs szinkronizáció (140-200/s) (8.2. ábra).2 A CA1 régió piramisneuronjai jelentik a hippokampusz egyetlen kimenetét a kortikális célterületek felé, ezért ennek az aktivitásnak funkcionális jelentőséggel kell bírnia.3 Már csak azt kell kitalálnunk, hogy mi ez a funkció.