Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja

A kívülről-befelé megközelítés hiányosságai

Amióta Neumann János összevetette egymással a számítógépet és az agyat, a számítógépes metaforák uralják az idegtudomány nyelvezetét. A metafora hatékony eszköz egy eszme közvetítésére, mert a rejtélyes, meg nem értett jelenséget egy már megértett dologra vonatkoztatja. A metaforák azonban félrevezetőek is lehetnek, mert hamis értelmet kölcsönözhetnek egy új jelenség megértésének, még mielőtt tudnánk, hogy a dolog valójában hogyan is működik. Az agy-számítógép metafora a neuronális műveleteket a gépek azon képességéhez hasonlítja, hogy a valóságos dolgokat szimbólumokká, úgynevezett reprezentációkká alakítsa át.1 E logika szerint az agyban lévő szimbólumoknak – például az idegsejtek tüzelési mintázatainak – megfelelésben kell állniuk valamely valós ingerrel, ugyanúgy, ahogyan a számítógépes algoritmusok az objektív világból jövő inputokkal állnak megfelelésben, vagyis azokat reprezentálják. A számítógéptől eltérően azonban az agyban ugyanazok az ingerek gyakran nagyon eltérő válaszokat váltanak ki, aszerint, hogy az agy milyen állapotban van és milyenek a vizsgálati körülmények2 (ld. 6. fejezet).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Filozófia Orvostudomány

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero