Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja

Időtorzítás

Albert Einstein megjegyezte, hogy az idő repül, ha kellemes emberek társaságában vagyunk, de lelassul, ha unatkozunk.1 A kísérletek alátámasztják ezt az intuíciót. Az erősen motivált állapotok, a bizonytalanság, az új élethelyzetek és a koncentrált kognitív tevékenység az idő alulbecslésével járnak. Ezzel szemben a félelmetes vagy taszító helyzetek, a fáradtság és az álmosság az idő felülbecslésével jár. Az agyserkentő szerek felgyorsíthatják, míg a nyugtatók lelassítják vagy torzítják a szubjektív időérzékelésünket. A dopaminerg jelátvitelt befolyásoló gyógyszerek feltűnően módosítják az időzítési viselkedést, potenciálisan a bazális ganglionokra gyakorolt hatásuk révén, amely agyi struktúra kulcsfontosságú az időintervallum becsléshez. A dopamintermelő neuronok a substantia nigra és a tegmentalis ventralis területen nagyjából akkor aktiválódnak, amikor a jutalom várható, és csökkentik a tüskeaktivitásukat, ha a várt jutalom elmarad, vagy ha a jutalmazás várható ideje változik.2 Egereknél a dopaminerg neuronok átmeneti szelektív aktiválása elegendő ahhoz, hogy az időtartamot lassabbnak ítéljék, míg e nuronok gátlása ellenkező hatást fejt ki.3

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Filozófia Orvostudomány

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero