A gyorsaság nemcsak a helyneuronok tüzelési rátáját, hanem az időbeli viszonyait is befolyásolja. Emlékezzünk csak vissza a 7. fejezetből arra, hogy a sejtegyüttes-szekvencia a théta-ciklus késői fázisában kezdődik, azoknak a helyeknek a reprezentációjával, amelyeken az állat már áthaladt, és a következő sejtegyüttesek tüskéi a közelgő helyeket reprezentáló korai fázisokat előlegzik meg. Minden egyes théta-ciklus tehát egy olyan, a múltból a jövőbe ívelő pásztázást, vagy egy olyan útszakaszt reprezentál, amely az állat mögött kezdődik, és előtte végződik. Ennek a reprezentációnak az előlegző részét „előretekintésnek” nevezzük. Így a térbeli távolságok théta-időskálájú időtartammá alakulnak át. Ezt a távolságot időtartamra leképező tömörítést a 7. fejezetben tárgyaltuk.1 Hogy a jelentőségét illusztráljuk, tegyük fel egy pillanatra, hogy a gyorsaságjel nem játszik szerepet a hippokampusz komputációjában. Ebben az esetben a théta-cikluson belül a sejtegyüttesek közötti fix időeltolásoknak az A és B pozíciók közötti futási időhosszakra kellene utalniuk. Ez viszont azt eredményezné, hogy más-más futási sebességeknél mások és mások volnának a távolságreprezentációk. A sebességnövekedés akadályozza meg, hogy egy ilyen jellegű torzulás kialakuljon. És csakugyan, a kísérletek azt mutatják, hogy a gyorsaság beállítja a helysejt-együttesek átfutási idejét a théta-cikluson belül. Amikor az állat fürgébben szedi a lábát, az egyik sejtegyüttesről a másikra való átmenet ezzel arányosan felgyorsul. A sejtegyüttesek közötti átmenetek megnövelt erősítésének köszönhetően több sejtegyüttes illeszthető be az adott théta-ciklusba. Másként fogalmazva, amikor az állat gyorsabban fut, agyában a környezet kiterjedtebb szegmensei ábrázolódnak minden egyes théta-ciklusban.