Az erősítés és a normalizálás egyszerű, de alapvető mechanizmusok, amelyek számos funkciót képesek támogatni az agyban. Ezek a mechanizmusok sokféle néven ismertek, nevezik őket például koordináta-transzformációnak, lehorgonyozásnak, absztrakciónak és figyelemnek. Alapvető fontosságúak, mint azt az erősítésszabályozás számos agyi mechanizmusa mutatja, így az osztásos gátlás, a szinapszisok rövid távú plaszticitása és a szubkortikális neuromoduláció. Az erősítésszabályozás jóvoltából a retináról bejövő inputok, valamint a szemgolyók, a fej és a kezek pozíciója képesek befolyásolni a vizuális inputokra adott válaszok nagyságát az agy több régiójában, különösen a parietális kéregben. Az erősítésszabályozó mechanizmusok képesek a koordináta-reprezentációkat váltogatni, például a látótérből átváltani a fejtérbe, onnan a kéztérbe, illetve képesek a különböző irányokból nézett tárgyat azonosként felismerni. Az eltolás- és tárgy-invariáns mechanizmusok a neuronális alapjai az absztrakciónak, vagyis annak a folyamatnak, amellyel figyelmen kívül hagyjuk a dolgok felismeréséhez nem elengedhetetlen jellemzőket. Az erősítésszabályozás fontos a hippokampális rendszerben, mivel lehetővé teszi a távolságok megítélését a mozgás gyorsaságától függetlenül. A figyelmet internalizált erősítésszabályozásnak tekinthetjük.