A 12.1. ábrán a hippokampuszbeli neuronok tüzelési rátájának eloszlása reprezentatív módon ábrázolja az összes ismert neurontípust, minden eddig vizsgált állatfaj minden kérgi és szubkortikális régiójában, a teknősöktől az emberekig.1 Az azonos osztályba tartozó individuális neuronok spontán tüzelési rátájának átlaga négy nagyságrendet fog át. Egy adott időablakban az egyes típusokon belül a neuronok 10–20%-a adja a teljes tüskeszám felét, míg a tüzelések másik feléért a többi felel. Ezek az eloszlások balra vagy jobbra eltolódhatnak a neuronok különböző osztályainál és különböző agyállapotokban, amihez hasonló eltolódások párosulnak többféle gátló interneuronban. Fontos észrevétel, hogy a spontán tüskék és az inger kiváltotta tüskék tüzelési rátájának logaritmusa erősen korrelál. Ha egy inger extra tüskét vált ki egy olyan neuronban, amelynek tüzelési rátája másodpercenként egy tüske, akkor ugyanaz az inger tíz plusz tüskét válthat ki egy olyan másik neuronban, amely alaphelyzetben másodpercenként tízszer tüzel. Ez óriási különbség a gerjesztett tüskék számában, mégis arányosan ugyanazt az értéket adják. Más szóval, egy neuronnak a külső inputokra adott válasza arányos a hosszú időtávon mutatott tüzelési rátájával, ami a Weber–Fechner-törvényre emlékeztet.2