A tabula rasával ellentétes nézet már igen régen megfogalmazódott, talán elsőként Platónnál, bár ő agnosztikus volt az aggyal kapcsolatban. A platóni filozófia szerint az „ideális formák” a megfigyelőtől függetlenül léteznek, ami talán nincs is olyan messze az eleve meglévő agydinamika eszméjétől. Mi, halandók, egy barlangban vagyunk leláncolva, és a világról és a dolgokról csak árnyékokat észlelünk, amelyeket barlangunk falára vetnek, amikor elhaladnak a bejárata előtt.. Míg a platonista és az empirista filozófiák sok tekintetben homlokegyenest ellentétesek, a tudás hallgatólagosan feltételezett forrását illetően gyakorlatilag megegyeznek egymással: a tudás forrása a passzív megfigyelés, amely vagy a jelek közvetlen érzékeléséből, vagy az árnyékaik közvetett megfigyeléséből származik. Így mindkét koncepció a kívülről-befelé keretrendszerbe tartozik. Ahhoz, hogy a már meglévő neuronális mintázataikat hasznossá tegyék, Platón barlanglakóinak meg kell szabadulniuk láncaiktól, el kell hagyniuk a barlangot, fel kell fedezniük a világot, és ki kell kérniük egy másodvéleményt. Ki kell merészkednünk, hogy megszerezzük a tudást. Az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, hogy a vízben „elhajlónak látszó” botok nincsenek eltörve valójában, ha megérintjük és megmozdítjuk őket.