A konnektivitás és a dinamika logaritmikus szabályainak tárgyalása után (12. fejezet) az ideghálózatok dinamikájával kapcsolatos korlátozások már nem lehetnek meglepőek. A neuronok ritkán jeleznek bármit magányosan, mivel az egyes neuronok leginkább egy sejtegyüttes részeként funkcionálnak (4. fejezet). A kollektív összetartás csökkenti a társult tagok szabadságát. Az önszerveződő hálózatok maguk hozzák létre a kényszereiket és a dinamikájukat, és inkább ezek irányítják a neuronális pályák fejlődését, mint a külső ingerek (5. fejezet). Ezek a belülről szabályozott, folyamatosan változó dinamikájú neuronhálózatok más-más időpontokban másként és másként reagálhatnak ugyanarra a szenzoros ingerre. A fejlődő tüzelési dinamika statisztikai jellemzőinek megjelenéséhez nincs szükség külső vezérlésre. A meredekhullám-kitörések már születéskor jelen vannak, minden felfedező tapasztalat előtt.1 Születés után a gyakoriságuk enyhén növekszik, talán az idegkörök érése miatt. A belső folyamatok magyarázatot adhatnak arra is, hogy a neuronok szinaptikus erőssége és tüzelési rátája miért marad meg tartósan a különféle viselkedési állapotok között (12. fejezet). Ezek az idegköri korlátozások befolyásolják azt is, hogy a szekvenciákba bekapcsolódó neuronok milyen sorrendben és milyen időskálákon tüzelnek a különböző agyállapotok alatt. Például egy új környezet felfedezésében közreműködő neuronok hasonló sorrendben aktíválódhatnak, mint a felfedezést megelőző alvás alatti meredekhullám-fodrozódások során (8. fejezet). Ez a felállás azt a némileg kontraintuitív előrejelzést jósolja, hogy a szekvenciális dinamikának már a tapasztalat előtt léteznie kell.2 Valójában ez a gondolat jól összeillik azokkal a megfigyelésekkel, amelyek szerint a tüzelési ráták, a neuronok közötti szinaptikus kapcsolatok erőssége és a neuronok tüzelési sorrendje általánosságban független az agy állapotától (8. és 12. fejezet). A neuronális hálózatok bizonyos aktivitási mintázatokra való prekonfigurált elfogultságát az a megfigyelés is alátámasztja, hogy a mesterséges aktiválásuk olyan tüzelési szekvenciákat vált ki, amelyek rokon jellegűek a natív szekvenciáikkal.