Bár annak idején nem tudtam elfogadni a Bob Isaacson által a Binghamtoni Egyetemen felajánlott állást, Bob felhívott, hogy tanítsak egy PhD végzős kurzust a humán neuroanatómiáról. A kurzust egész félévesre tervezték, de a doktori iskola megengedte, hogy két hónapba sűrítsem. A kiutazásom előtti hónapban Antonio Giuditta (Universitá di Napoli, akivel Magdeburgban találkoztam) elküldte hozzám a posztdoktorát, Adolfo Sadile-t a laboromba, hogy tanulmányozzuk, hogy a DNS-szintézis szerepet kap-e az LTP-ben. Kontrollként alacsony frekvenciájú stimulációt (1 Hz) alkalmaztunk, és a kiváltott válaszok hosszú távú depresszióját találtuk. Munkánk második hetében a katonaság behívott tartalékos gyakorlatra. Miután sátorkórházat építettünk a Bakonyban egy elképzelt „imperialista támadás” sebesültjeinek, egy politikai tiszt behívott „interjúra”. A jelenlévő tisztek azt az összeesküvés-elméletet terjesztették elém, hogy Adolfo Sadile-t a NATO küldte, hogy rajtam keresztül kémkedjen a magyar hadsereg titkairól. Amikor megkérdeztem, honnan tudná a NATO előre, hogy be fognak hívni tartalékosnak, zavarba jöttek, de nem nagyon. Féltem megemlíteni, hogy utazni tervezek az USA-ba, és csak reméltem, hogy a katonaság nem kommunikál jól a rendőrség útlevélosztályával. Szerencsémre nem. Egy héttel a tervezett elutazásom előtt véget ért a gyakorlat, és minden tartalékost elengedtek.