Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném, hogy minden országban minden ember eltöltsön valamennyi időt egy másik kultúrában. Párizsban a lányaink pillanatok alatt felfedezték, hogy a világ kulturális és divatközpontja nem Millburn, NJ. Hanna francia iskolába járt, Lili pedig egy elegáns nemzetközi középiskolába az Avenue Victor-Hugón. Vendéglátóim, Alain Berthoz a Collège de France-ból és Yehezkel Ben-Ari a Port Royal Medical Centerből nagyon kedvesek voltak velem. Alainnek volt egy hatalmas műszaki laborja, és a mérnökkel együtt terveztük meg a C alakú, szuperkönnyű Microdrive prototípusunkat, amit egy évtizeden át használtunk. Ben évekig dolgozott a „giant depolarizing potential” (vagy GDP) néven ismert jelenségen, ez egy in vitro gyors akciós potenciálokkal szuperponálódó hálózatvezérelt membránoszcilláció. Én amellett érveltem, hogy a GDP minden bizonnyal az in vivo meredekhullám-kitörések in vitro megfelelője, de Ben azon az állásponton volt, hogy különböznek egymástól, mivel a GDP-k egy héttel a patkányok születése után eltűnnek. Úgy gondoltam, hogy a kérdés eldöntésének legjobb módja, ha csatlakozom a laboratóriumához, és in vivo kísérleteket végzek patkánykölykökön. Ben laboratóriumában nyüzsgő munka folyt. A berendezésünk mellett volt az asztalom, körülötte diákok és posztdoktorok irodái. Rustem Khazipov lett a fő munkatársam. Az ő in vitro patch-clamping tapasztalatát kihasználva hamarosan sikerült demonstrálnunk az első in vivo patch-clamp felvételeket, szilíciumszondás felvételekkel párosítva. A legkorábbi mintázat, amit a hippokampuszban megfigyeltünk, egy meredekhullám-kitörés vagy GDP volt – attól függ, honnan nézzük –, és persze ezek a kitörések az élet első hetén túl is fennmaradtak. A théta-oszcillációk a második héten jelentek meg, ahogy azt Brian Bland már kimutatta, de a fodrozódások csak három héttel a születés után jelentkeztek. A kéziratunk bírálóinak tetszett az anyagunk, de ketten közülük szóvá tették, hogy elvárható lenne, hogy ha Buzsáki a társszerző, a vizsgálatot éber, szabadon mozgó kölyökállatban végezzék, míg mi a párizsi kísérleteinket altatásban végeztük. Amikor visszatértem a Rutgersre, Ben laborjából velem jött Xavier Leinekugel, egy évet töltött az altatásban nyert eredményeink megismétlésével, és az újra benyújtott tanulmányt immár elfogadták (Science, 2002).