Buzsáki György

Agyunk belső nyelve

Az agykutatás belülről-kifelé útja


A proaktív járulékos kisülési mechanizmus

A valós és az észlelt világ megkülönböztetése már az idegtudomány előtt is foglalkoztatta a filozófusokat és a művészeket. Feltehetően Filippo Brunelleschi olasz festő volt az első, aki kísérletileg tesztelte ezt. Egy körülbelül 30 centis négyzetes fatáblára felfestette a firenzei keresztelőkápolnát a környezetével együtt. A tábla közepére egy lyukat fúrt, és megkérte a nézőt, hogy nézzen át a fatáblán hátulról, míg ő egy tükröt tartott a kép elé. Brunelleschi gondosan úgy helyezte el a festményt (vagyis a tükörképét), hogy a valódi keresztelőkápolna és a festmény tökéletesen illeszkedjen egymáshoz. A tükrön keresztül a való világ inkább kétdimenziósnak, a festmény pedig háromdimenziósnak tűnt, így a néző nem tudott könnyen különbséget tenni a két tükörkép között. Célja az volt, hogy bemutassa, egyedül csak a fej előre-hátra mozgatásával lehet megkülönböztetni egymástól a valóságot és a képet: a fejmozgás fölépíti és lerombolja a néző világát. Ebben az artisztikus peep-showban a néző akaratlagos fejmozgása az, amely képes különbséget tenni a valódi változás a látszólagos változás között.1

Agyunk belső nyelve

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 949 9

Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire. A jelen idegtudomány empirista filozófián alapszik, amely szerint az agy célja a világ érzékelése, reprezentálása és az igazság megismerése. Posztulál egy döntéshozó homunkuluszt észlelésünk és cselekedeteink között. Ezzel szemben az Agyunk belső nyelve azt állítja, hogy az agy alapvető funkciója a cselekvés és annak következményeinek tárolása a túlélés és a jólét szolgálatában. A cél nem az objektív valóság leképzése, hanem a cselekvés lehetséges következményeinek értekelése. Csakis a cselekedetek biztosíthatják es magyarázhatják az érzékletek relevanciáját. A „belülről kifelé” modellben nem az érzetek tanítják az agyat és építik fel neuronális köreit, hanem az előre konfigurált és önszerveződő dinamikával rendelkező agy korlátozza, hogy miként látjuk a világot es hogyan cselekszünk. Újonnan konstruált kapcsolatok helyett a tapasztalás közben velünk született neuronális minták sokaságából választ az agy. A „belülről kifelé” modell egy alternatív stratégiát kínál a kognitív képességek magyarázatára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/buzsaki-agyunk-belso-nyelve//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave