Amikor két azonos frekvenciájú oszcillátor összekapcsolódik, az eredmény a két ritmus fázisától függ. Ha egy fázisban vannak, a kölcsönhatásuk rezonanciát, és ennek eredményeként felerősítést vált ki.1 Ezzel szemben az ellentétes fázisú kölcsönhatások kiolthatják vagy eltompíthatják a ritmust. A nem egész számarányú oszcillátorok állandó interferenciát hoznak létre. Ez jellemző az agyi ritmusokra, és az interferenciamechanizmus megmagyarázza, hogy az agy dinamikája miért változik folyamatosan, hasonlóan az óceán hullámainak interferenciamintázatához. Alkalmanként előfordul, hogy az oszcilláló olvasómechanizmus átmenetileg a bejövő inputokhoz igazítja a fázisát. Ez a fázisigazodás az agyi oszcillátorok legfontosabb rugalmas tulajdonságai közé tartozik. Hasonló ez ahhoz, ahogyan a zenészek egy zenekarban tartják a ritmust. Ha az első hegedűs egy kicsit gyorsabban játszik, a többi zenész módosítja a mozdulatainak időzítését. Ezen túlmenően az információt továbbító fősejtek maximális és minimális tüskeaktivitásának a fázisbeli elkülönülése az oszcillátorokat természetes elemző-mechanizmussá teszi. Mint korábban említettük, ez a neuronális üzenetek hatékony tagolási mechanizmusa, amely a szintaktikai műveletek alapvető feltétele.2