Meglepheti az olvasót, hogy a neuronális pálya megbízhatóan képes megjósolni az állat választását már 15-20 másodperccel a cselekvőleges döntése előtt. Mégis meg lehet magyarázni a dolgot. A helyes próbálkozásoknál a populációaktivitás nemcsak az állat jövőbeli választását jelzi előre, azaz nemcsak predikciót ad, hanem visszamenőlegesen is jelezheti (azaz felidézheti) az előző választását, azaz posztdikciót is nyújthat.1 A megerősítés pillanatától fogva egy folytonos neuronális pálya kerül kiválasztásra, amely a vízforrástól a futókerékig vezető utat, a futási időszakot és a labirintuson való áthaladást reprezentálja. Ez a pálya csak néhány feltételtől függ: a kezdőfeltételtől, az agy állapotától a kezdőfeltétel pillanatában, és az agy kezdőfeltétellel való találkozásának a történetétől. A kezdőfeltétel megteremtése után a pálya már minden alkalommal hasonló, hacsak a hippokampusz nem észlel valami szokatlant a várt és a tapasztalt között. Ennek a neuronális pályának érdekes tulajdonságai vannak. Nincs egyértelmű töréspont benne, amely jelezné, hogy a múlt itt véget ér, és innentől a jövő kezdődik. A jövővel kapcsolatos hitek a múlttal kapcsolatos hitekhez kötődnek. Nincs a „mostnak” vagy a jelennek megfelelő világos határvonal.2