Mivel a bukovinai székelyek viseletéről már a 20. század közepére vonatkozóan is úgy számoltak be, hogy az akkori székelyek igazodtak a rendelkezésre álló (leginkább vásárolt) alapanyagokhoz, az új környezet viseletéhez, továbbá az aktuális divathoz is (Höffler 1996: 277, Csibi 2007: 2–3, Keményné 2004: 7, Sebestyén 1989, Fülöp 2018: 56), ezért napjainkban főleg a korábban gyűjtött adatok felhasználására, továbbá a fennmaradt beszámolók és dokumentumok adatainak vizsgálatára van mód. Néhány adat a bukovinai székelyek viseletéről már 19. századi beszámolókban megjelenik. A Foki Ibolya, Solymár Imre és Szőts Zoltán által összeállított Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához című gyűjtemény több adatot is közzétesz korabeli beszámolókból (Foki – Solymár – Szőts 2000). Az 1799 és 1874 között lejegyzett szövegeket tartalmazó Hadikfalva falukönyvében a korabeli viseletre vonatkozó adatok is fennmaradtak (Forrai 2006: 56, 64, 74, 105, 156). A 20. század elején Szabó Imre a Dévára került bukovinai székelyek viseletéről, háziiparáról és lakásberendezéséről is írt a Néprajzi Értesítő egy-egy számában. Szabó T. Attila erdélyi nyelvész 1938 nyarán járt Andrásfalván. Itt népnyelvi kutatásokat folytatott, és eközben beszerzett varrott és szőtt lakástextíliákat, továbbá tanulmányozta a hímzés- és szőttesmintákat is. Följegyezte a szőttesek és keresztszemes varrások mintáinak nevét, és szójegyzékében a vonatkozó nyelvjárási adatokat is rögzítette (Szabó T. 1941). Az 1942-ben kiadott Muskátli Magyar Kézimunkaújság című lapban dr. Gönyey Sándor írt „a hazatért bukovinai székelyek népművészetéről”, például a vetett ágyban tárolt darabokról vagy a párnák hímzéseiről (dr. Gönyei 1942: 1).