A ruva jelentése a bukovinai székelyek nyelvjárására vonatkozó gyűjteményekben lehet ’fejkendő’ (Sebestyén 1989: 38, Salamon G. 2020: 262, Thomka 2001: 1318, MNyA. 447. F13, 17), a Székely szójegyzékben azonban a ruva̭ egyrészt ’felsőruha’, másrészt ’kendő’ jelentésben szerepel (Penavin – Matijevics 1980: 70). Bognóczky Géza református lelkész egy 1936-ban közzétett, Andrásfalváról szóló beszámolójában a helyiek nyelvjárásával kapcsolatban ezt írja: „Amikor [az iskolában] a lányoknak azt mondtam, hogy vegyétek le a kendőt a fejetekről, úgy néztek rám, mintha hottentotta nyelven szóltam volna hozzájuk. Azóta »ruvát« mondok” (Bognóczky 1936: 92). Szabó Imre néprajzi munkájában ruhának nevezi a dévai székelyek kendőjét: „A fiatalabbakon czanklis, az öregebbeken czankli nélküli főkötőt látunk, mit ruhával (kendő) kötnek le” (Szabó I. 1904: 80, kiemelés az eredetiben). Gáspár Simon Antal a szógyűjteményében megkülönbözteti a fejre való ruvát ’fejkendő’ és a nagy ruvát ’nagy kendő’, továbbá a sejem ruvát ’férfi nyakkendő’ (G.S.A. 1986: 121). Höffler Lajosné kicsiruvaként ír a fejkendőről, melyet a férjezett nők viseltek halálukig. A lányok hajadonfőtt jártak a férjhezmenetelig, viszont a személyeknek (a megesett lányoknak) ruvát kellett hordaniuk. Az esküvő napján éjfélkor békonytyolták az új asszonyt (előtte leszedték a fejéről a gyöngyöspártát), a menyecske hajából kontyot csavartak és leszorították a főkötővel. Erre került a kontyoló ruva, amit az anyós adott ajándékba a menyének (a menyecskének a „kontyoló ruvával békötték a fejit”) (Höffler 1996: 175–176). A ruvát az átló mentén hajtották félbe, „a fej legmagasabb pontjánál indulva mindkét oldalon mély hajtást készítve az áll alatt két bogra kötötték” (Höffler 1996: 176, bog ’csomó’ Sebestyén 1989: 371). A ruva eltakarta a főkötőt és fedte hátul a nyakat is. A főkötő miatt nem lehetett a fentiektől eltérő módon hordani a ruvát, például gátolta a ruva hátrakötését. Munkanapokon (míesnap) a ruvát egyszer keresztbe vetve, lazán meghúzták az áll alatt. Előfordult, hogy az öregasszonyok nem kötötték meg a kicsiruvát, hanem a „végeket visszahajtva az arc mellett jobbról, balról betűrték (ësszëszúrták) a keresztbe vetett végeket” (Höffler 1996: 176). Nem a szokásos módon viselték a ruvát bizonyos munkák közben, mint például dagasztás, mosás vagy kapálás, ekkor a ruva végeit a fejre vették (vetették), vagy hátrakötötték egy bogra a ruva fölött, a konty alatt. Szintén hátrakötötték táncban, ha meleg volt, szintén egy bogra, de ekkor a ruva alatt (Höffler 1996: 176).