Bartók István

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között

„Az igasság egyigyü beszédben szokott járni”

Alvinci Péter (1632) feladatának a tanítást tekinti, ahhoz pedig nem tartja illőnek „a füleket gyönyörködtető szószaporítást”.670 Hivatkoztam már Medgyesi Pálra: olyan részletet is lehet idézni tőle (1636), amelyben kifejti, hogy a költői, az udvari stílus és a nyakatekert jogi nyelv még a filozófiához sem illik, a teológiához még kevésbé.671 Szárászi Ferenc (1650) teológiailag is megalapozza „a füleket viszkettető szóknak cifrázásában” álló beszéd kerülését. Igaz, hogy a Szentlélek első lelki ajándéka az ékesszólás, de ezen nem a „világi mesterségvel öszve rakogatott” cifrálkodást kell érteni: ez az a nyelv, amely a „lelki bölcsességgel” jár egy nyomban.672

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 034 2

Irodalom

A könyv a korszak magyarországi és erdélyi szerzőinek elméleti munkásságát mutatja be, legnagyobbrészt eddig feldolgozatlan források feltárásával és rendszerezésével. Az értékelés alapja az összefüggés az európai mintákkal.

A hazai szerkesztésű kézikönyvek sorában először a grammatikai és a poétikai munkákat tárgyalja, a második részben a logikai, a harmadikban a retorikai összefoglalókat. Az utóbbiak között a világi ékesszólástant az egyházi retorikák követik: az imádkozás- és prédikációelméleti traktátusok. Az önálló kiadványok áttekintése után elszórt megjegyzésekből bontakoznak ki a korabeli szerzőknek az irodalomra vonatkozó jellemző elgondolásai, különös tekintettel a stiláris követelményekről és a fordításirodalom kérdéseiről megfogalmazott nézetekre.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-sokkal-magyarabbul-szolhatnank-es-irhatnank//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero