"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

A retorikai irodalomról szólva két fő részben: világi, majd egyházi retorikák címmel tárgyalom az idetartozó műveket. Ugyanakkor már elöljáróban hangsúlyoznom kell, hogy a két területet nem lehet mereven szétválasztani. Bitskey István szavaival: „A klasszikus antikvitás retorikai öröksége interferálódott a konfesszionális kötődésű célokkal és elképzelésekkel, így a barokknak is nevezett konfesszionális korszak […] együttesen foglalja magába a világi (humanista) és az egyházi jellegű motívumokat”. Bitskey erre vonatkozó példái között szerepel egy világi szerző, Esterházy Miklós nádor hitvitázó írása (Értekező levél, 1642); ugyancsak nehéz volna eldönteni, hogy Pázmány politikai tárgyú szövegeinek retorikai alapja egyházi vagy világi elmélet volt-e.258 A profán és a szakrális retorikákról szóló fejezetek megkülönböztetése tehát nem jelenti azt, hogy nem lehetnek átfedések a két terület között: az áttekinthetőség kedvéért láttam célszerűnek a szétválasztást, annak megfelelően, hogy a vizsgált elméleti munkákban melyik elem a jellemzőbb.