Deák Anita: Képi ingerek alkalmazása érzelemkutatásokban • Elméleti és gyakorlati kézikönyv
›
4. Az érzelmek mérése
›
4.3. Biológiai alapú mérőmódszerek

4.3. Biológiai alapú mérőmódszerek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az érzelmekkel kapcsolatos fiziológiai változások mérésére szintén több lehetőség nyílik, legyen szó akár a vegetatív reakciókról, az aktivációs szint (arousal) módosulásáról vagy az agyi elektromos folyamatokról (lásd 6. táblázat). Az eljárásokat többféleképpen csoportosíthatjuk. A centrális vizsgálóeljárások a központi idegrendszeri működést tárják fel. Ide tartoznak a képalkotó eljárások (CT, SPECT, PET, (f)MRI), az ingerléses módszerek (TMI, TEI), az elektrofiziológiai módszerek (EEG, EKP, MEG) és a klasszikusnak számító lézióelemzés is. A perifériás módszerek a környéki idegrendszer (szomatikus és autonóm/vegetatív) szempontjából fontos jelenségek rögzítését teszik lehetővé. Ezen pszichofiziológiai módszerek segítségével adatgyűjtést végezhetünk a bőr (EDA), a szív (EKG), az emésztőrendszer (EGG), a tüdő (spirometria), az izmok (EMG), a szemek (EOG, eye-tracking) és a pupilla (pupillometria) működéséről.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy további lehetséges csoportosítási szempont az, hogy az adott technika invazív-e vagy sem. A non-invazív eljárások között említhetjük a szabad szemmel is látható változások megfigyelését (pl. izzadás, bőrpír), az elektroencefalográfia (EEG) és az eseményfüggő potenciálok (ERP) rögzítését, az elektrodermális aktivitást (EDA), az elektromiográfiát (EMG), az elektrokardiográfiát (EKG), a pulzusfrekvencia, a vérnyomás és a légzésfrekvencia vizsgálatát, valamint a különböző képalkotó eljárásokat, úgy mint a funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) és pozitronemissziós tomográfia- (PET) vizsgálatok (Gulyás, 2003). A beavatkozáson alapuló technikák során általában gyógyszeres kezelések hatásvizsgálata történik. Mindemellett a szakirodalomban találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor bizonyos agyi struktúrák átmetszésének, irtásának vagy ingerlésének emóciókra gyakorolt hatását írják le, vagy egyetlen sejt vagy kisebb sejtcsoport működését regisztrálják. Ez utóbbi főként az állatkísérletek sajátja. Emberek esetében inkább a balesetek okozta elváltozások érzelmi életre gyakorolt hatását figyelik meg a kutatók.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti módszerek előnye, hogy segítségükkel egyre pontosabban tárható fel az affektusok biológiai háttere, idői lefutása és téri lokalizálása. Az eljárások hátránya ugyanakkor az eszközigény, és a műszerek működtetésének magas költségei. Továbbá, kritika merülhet fel azzal kapcsolatban is, hogy az állatokon végzett kísérletek eredményei milyen mértékben általánosíthatók.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

6. táblázat. Összefoglaló táblázat az érzelmek tanulmányozására szolgáló biológiai alapú mérőmódszerekről
Csoportosítási szempont
Példák és jellemzők
Mire szolgál? Mire alkalmazható?
Egyéb megjegyzés
Központi idegrendszeri eljárások
Lokalizáció és lézióelemzés
Történetileg a legkorábbi.
Lokalizációs elven alapul (egy terület egy funkcióhoz kötött).
Agysérült betegek funkcióinak, funkciókiesésének vizsgálatára szolgál.
Sztereotaxiás eljárásnak köszönhetően azonosítható a lézió helye és kiterjedése.
Összehasonlíthatóak egymással a különböző károsodások.
Képalkotó eljárások
Komputertomográfia (CT).
Strukturális képalkotó eljárás, a röntgentechnika továbbfejlesztett változata.
Leggyakrabban agykárosodások feltérképezésére használják.
A téri felbontás nagyon jó (kb. 0,5 mm), de dinamikus, funkcionális modellezésére nem alkalmas.
Pozitronemissziós tomográfia (PET).
Funkcionális képalkotó eljárás. Radioaktív biológiai izotópokat juttatnak a szervezetbe.
Az agyi működés számos aspektusát vizsgálja (pl. véráramlás, anyagcsere, receptorszerkezet).
Hátránya az alacsony téri (2-3 mm) és idői (néhány perc) felbontás, a radioaktivitás, illetve a nagy műszerigény.
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) /
Funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI).
Agykutatási és orvosi diagnosztikai célokra alkalmazzák. Az agyi véráramlás és oxigénfelhasználás követésére is képes (közvetett módon)
Jól kiegészíti az önbeszámolós adatgyűjtést. A megfelelő vizsgálati elrendezés kialakítása azonban beható ismereteket, módszertani jártasságot igényel. Költséges az adatgyűjtés.
Elektrofiziológiai módszerek
Elektroenkefalográfia (EEG).
A regisztrálás a hajas fejbőrről történik kis ellenállású fémből (pl. ezüst) készült elektródákkal.
Az agy elektromos tevékenységének időbeli követésére szolgál.
Legfontosabb hullámmintázatok: alfa, béta, gamma, delta, téta.
Kiváltott potenciál technika (ERP).
Lényege, hogy valamilyen külső inger vagy belső mentális állapot változást idéz elő az EEG jelben.
Célja specifikus szenzoros, motoros vagy kognitív folyamatokkal összefüggő jelek.
A különböző potenciálok kinyerése átlagolással történik. Az ingert magas ismétlésszámmal (kb. 50–150) mutatják be.
Magnetoenkefalográfia (MEG).
Az agy mágneses tevékenységét regisztráló módszer.
Az idegsejtekben keletkező áram mágneses teret gerjeszt, a MEG a mágneses tér változásait követi.
A műszer számára olyan helyiséget kell kialakítani, melyben a Föld mágneses terének zavaró hatását sikerül kiküszöbölni.
Perifériás módszerek
Elektrodermális aktivitás (EDA)
A bőr elektromos ellenállás- (és vezetőképesség-) változásainak mérésén alapul.
Az arousal-állapot indikátoraként tartjuk számon. Az emocionális élmények intenzitásának vizsgálatára szolgál.
Részét képezi a „hazugságvizsgálónak” (poligráf) is.
Elektrokardiográfia (EKG)
A szívműködés jellegzetességeit, a kardiovaszkuláris működés sajátosságait méri a végtagokon, illetve a mellkason elhelyezett elektródákkal.
A szívfrekvencia érzékenyen leköveti a vegetatív arousal és az emocionális reaktivitás finom változásait.
Pszichológiai vizsgálatokban általában a szívritmus és az EKG normál variabilitását mérjük.
Légzési öv (respiratory belt)
Mérhető a légzési frekvencia, a belégzési és kilégzési térfogat (és ezek aránya), de a belégzés és kilégzés időtartama is.
A mellkasra helyezve nyomon követhetjük a mellkas méretváltozásait kísérő ellenállás- és impedanciaváltozásokat.
Nemcsak érzelemkutatásokban alkalmazzák, hanem kognitív folyamatok vizsgálatánál, valamint beszédkutatás során is.
Elektromiográfia (EMG)
Az izomszövetben idegi impulzus hatására létrejövő elektromos válasz feltárására használt eljárás. Az izom tapadási helyére és az izomra helyezett elektródák közti elektromos potenciálváltozást méri.
Alkalmazható a mimikai izmok tónusának monitorozására, a tudatos érzelemszabályozás vizsgálatára, de szubliminális ingerek hatásainak tanulmányozására is.
Közvetve a központi idegrendszer működéséről is információt nyerünk, hiszen az izmok működése idegrendszeri szabályozás alatt áll.
Szemmozgásokkal kapcsolatos módszerek
Elektrookulográfia (EOG)
A szemgolyó körüli elektromos tér helyzete a szemmozgásokkal együtt változik. A szem körüli bőrre helyezett elektródák rögzítik a szemmozgással járó elektromos potenciálváltozásokat.
Szemkövetés/tekintetkövetés (eye-tracking)
Lehetővé teszi a vizsgálati alany által feldolgozott információ „on-line” követését: mely ingerrészre néz először, illetve később; melyikkel foglalkozik többet, illetve kevesebbet.
Pupillometria
A szembogár méretének és reaktivitásának meghatározására szolgáló eljárás.
Infravörös kamera segítségével figyeljük meg a pupilla átmérőjének változásait különféle feladatok megoldása során
Jól tükrözi a központi idegrendszerben bekövetkező arousal-állapot és izgalmi szint változásait. A kognitív terhelés növekedésével a pupilla átmérője is nő.

4.3.1. Központi idegrendszeri eljárások

4.3.2. Perifériás módszerek

chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave