Képi ingerek alkalmazása érzelemkutatásokban - 4.3.1.1. Lokalizáció és lézióelemzés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hivatkozások

Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:

Harvard

Deák Anita (2024): Képi ingerek alkalmazása érzelemkutatásokban. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640422Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1250kiaek_147/#m1250kiaek_147 (2025. 12. 06.)

Chicago

Deák Anita. 2024. Képi ingerek alkalmazása érzelemkutatásokban. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640422 (Letöltve: 2025. 12. 06.https://mersz.hu/hivatkozas/m1250kiaek_147/#m1250kiaek_147)

APA

Deák A. (2024). Képi ingerek alkalmazása érzelemkutatásokban. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640422. (Letöltve: 2025. 12. 06.https://mersz.hu/hivatkozas/m1250kiaek_147/#m1250kiaek_147)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Történeti szempontból a legkorábbi funkciólokalizációs módszer az volt, amelynek során agysérült betegek funkcióit (illetve funkciókiesését) lehet meghatározni. E szemlélet korai változata előfeltételezi, hogy egy adott funkciót egy adott agyi régióban tudunk lehorgonyozni, így szükségszerűen szemben áll az antilokalizációt képviselő, ekvipotencialista felfogásokkal. Napjainkban ez a szemlélet háttérbe szorult. Modern megközelítésnek tekinthető a több agyi struktúra által alkotott idegrendszeri hálózatok azonosítása, működésük leírása. Broadmann nevéhez köthető az agy szövettani feltérképezése, az agykéreg részletes citoarchitektonikai rendszerezése, amely a lézióalapú tanulmányok fontos kiindulópontját adja. A lokalizációelvű vizsgálatok legnagyobb erényének tekinthető az úgynevezett sztereotaxiás eljárás kidolgozása. Ennek segítségével az egyes léziók helye és kiterjedése elég jó pontossággal azonosítható, illetve a különböző betegekben lévő károsodások egymással össze is hasonlíthatóak. Egy ilyen humán sztereotaxiás agyatlasz Talairach és Tournoux (1988) nevéhez fűződik.

4.3.1.1. Lokalizáció és lézióelemzés

Hivatkozások

Kivonat