Deák Anita: Képi ingerek alkalmazása érzelemkutatásokban • Elméleti és gyakorlati kézikönyv
›
4. Az érzelmek mérése
›
4.3. Biológiai alapú mérőmódszerek
›
4.3.1. Központi idegrendszeri eljárások
›
4.3.1.3. Elektrofiziológiai módszerek

4.3.1.3. Elektrofiziológiai módszerek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pszichológiai funkciók tanulmányozásához egy további, közvetlenebb lehetőség az idegi működés elektromos és mágneses korrelátumainak nyomon követése. Ilyen funkciót látnak el a különféle elektrofiziológiai eljárások, melyek közül az elektroenkefalográfia (EEG), a magnetoenkefalográfia (MEG) és az eseményfüggő potenciál technika a legjelentősebbek. Ezen módszerek vitathatatlan előnye, hogy a neurális tevékenységeket milliszekundumos idői tartományban képesek megragadni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elektroenkefalográfia (EEG) kidolgozása Hans Berger pszichiáter nevéhez fűződik, és az agy elektromos tevékenységének globális időbeli követésére szolgál. Az EEG regisztrálása a hajas fejbőrről (skalp) történik kis ellenállású fémből (pl. ezüst) készült elektródákkal. Az elektródákat a nemzetközi 10-20-as rendszer szerint helyezik fel (az egyes elektródák négy referenciapont között 10%, illetve 20% távolságra vannak), a nagybetűk (pl. P: parietális) és számok (páratlan: bal; páros: jobb) pedig a téri elhelyezkedésre utalnak (a z a középvonalat jelöli). A vizsgálatok során két elektróda közötti potenciálkülönbséget mérünk. Ez az elvezetés lehet bipoláris (két aktív elektróda közti potenciálkülönbség), illetve unipoláris (az elektródát egy inaktív elektródával vetjük össze). A beérkező elektromos szignált egy jelerősítő segítségével felerősítjük, majd különböző szűrők segítségével leszűkítjük a frekvenciatartományt. A matematikai feldolgozás Fourier-analízissel zajlik, melynek során a komplex EEG-görbét különböző frekvenciájú komponenseire bontjuk fel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az EEG-hullámok keletkezése nem teljesen ismert. Maga az EEG-jel a kérgi neuronhálózat összegzett szinaptikus aktivitásának felel meg, így nem az akciós potenciálok, hanem sokkal inkább a dendritnyúlványok posztszinaptikus potenciálváltozásait tükrözi: a sok kis elektromos változás felerősíti egymást, mintegy összeadódnak. EEG-regisztrációval már számos agyi hullámot sikerült azonosítani: az alfa (éber, relaxált állapotra jellemző); a béta (szenzoros, emocionális hatások); a gamma (tudatos információfeldolgozás); a téta (REM alvás, hippocampális memóriafolyamatok); illetve a delta (mély alvás) tekinthető a legfontosabb hullámmintázatnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kiváltott potenciál technika alapvetően EEG-alapú, ugyanakkor célja olyan jelek detektálása az EEG-n, amely specifikus szenzoros, motoros vagy kognitív folyamatokkal áll kapcsolatban. Lényege tehát, hogy valamilyen külső inger vagy belső mentális állapotváltozást idéz elő az alap EEG-szignálban. Az ilyen eseményfüggő potenciálokat polaritás, latencia, maximális amplitúdó, illetve skalpeloszlás alapján definiálhatjuk. Utóbbi azért fontos, mert más és más elvezetésben a hullámok eltérő amplitúdóval jelentkezhetnek. A leginkább bevett taxonómia ugyanakkor a polaritás és a maximális amplitúdó latenciáját veszi figyelembe. Például, a P300 potenciál olyan pozitív irányú hullám, melynek maximális amplitúdója 300 ms-mal az ingert követően jelentkezik. A különböző potenciálok kinyerése átlagolással történik: az ingert magas ismétlésszámmal (kb. 50–150 alkalommal) bemutatjuk, kijelöljük a releváns szignál-szakaszokat a jelmenetben („epocholás”), majd a számos EEG-regisztrátumot átlagoljuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kiváltott potenciálokat két fő csoportra lehet osztani: exogén és endogén komponensekre. Az exogén (szenzoros) komponensek az eseményt követően rövid latenciával jelennek meg és nagyban függenek az ingerek fizikai sajátosságaitól (pl. P50), az endogén (kognitív) potenciálok latenciája hosszabb, modulációjukban elsődlegesen a belső mentális folyamatok játszanak szerepet (pl. P300). A legfontosabb endogén potenciálok a következők: CNV (kontingens negatív variáció – elvárt inger előtti negativitás), RP (készültségi potenciál – mozgás megkezdése előtti negativitás); ERN (hibadetektálási negativitás – hibás válasz detektálása és kompenzációja); N100 (figyelmi moduláció); N150 (perceptuális kategorizáció); MNM (eltérési negativitás – deviáns ingerek detektálása); P300 (munkamemória, kontextusfrissítés); N400 (szemantikus anomáliák).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magnetoenkefalográfia (MEG) az agy mágneses tevékenységét regisztráló módszer. Az idegsejtekben keletkező áram mágneses teret gerjeszt, és ezen mágneses tér változásait a MEG kiválóan követni tudja. Gyakorlati problémát jelent az, hogy az agyban keletkező mágneses térváltozás mértéke 8–9 nagyságrenddel kisebb, mint a Föld geomágneses tere, így a műszer számára olyan helyiséget kell kialakítani, melyben a Föld mágneses terének zavaró hatását sikerül kiküszöbölni. Általában biomagnetométereket, ún. SQUID-eket (superconducting quantum interference device) alkalmaznak, melyek követik az emberi fej körvonalait és egy szférikusan elrendezett detektorrendszer segítségével regisztrálják a mágneses térben észlelt változásokat.
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave