Egyszempontos függetlenmintás varianciaanalízissel összevetettük az öt nemzet (magyar, amerikai, lengyel, brazil és flamand) valencia, arousal és dominancia értékeit. A valencia tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget a nemzetek közt (F = 2,093; p > 0,05). Az arousal dimenzióján azonban igen (F = 10,22; p < 0,001). A páronkénti összehasonlítás különbséget mutatott a lengyel–magyar (p < 0,001) viszonylatban, ezen felül a lengyel–brazil (p < 0,001), a magyar–amerikai (p < 0,001) és brazil–amerikai (p < 0,05) összevetés során. A legváltozatosabb különbségek azonban a kontroll dimenzió mentén mutatkoztak. Szignifikáns eltérést figyeltünk meg a lengyel–amerikai (p < 0,001) és magyar–amerikai (p < 0,001) dominanciaértékek közt, továbbá a lengyel–brazil (p < 0,001), lengyel–flamand (p < 0,001), a magyar–brazil (p < 0,01), magyar–flamand (p < 0,001), az amerikai–flamand (p < 0,001) és a brazil–flamand (p < 0,05) átlagok között (26. ábra).

Ha az öt nemzet válaszait tartalmilag elemeztük, megfigyelhető volt, hogy a legkellemetlenebbnek ítélt 10 kép mindegyik országnál minimális eltéréssel megegyezett (fegyver, támadás, elpusztult állatok, hegek). Hasonlóan, a 10 legkellemesebbnek ítélt kép is ugyanabból a tartalmi körből került ki (kisállatok, kisbabák, tájképek). A magyar és a brazil pozitív képek közé bekerültek az erotikus tartalommal bíró felvételek, míg a többi országnál ezek nem szerepeltek az első tízben. Az olimpiai győzelmet ábrázoló kép pedig egyedül Belgiumnál került ki a legkellemesebbnek ítéltek közül. Ez megerősíti a feltételezést, hogy a negatív érzelmek megítélése univerzálisabb, míg a pozitív érzelmi ítéleteket befolyásolják a kulturális normák.

Scherer és Wallbott vizsgálatai rámutattak arra, hogy az érzelmi élmény fiziológiai aspektusának megítélése is nemzetek közötti variabilitást mutat (Wallbott és Scherer, 1986; Scherer és mtsai, 1988). Az IAPS-képekkel végzett vizsgálatok során az arousal szubjektív megítélése tekintetében is megmutatkozott a kulturális variabilitás. Átlagosan alacsonyabb szintű arousalszintről számoltak be a lengyelek és az amerikaiak, magasabbról a flamandok, legmagasabbról pedig a brazilok és a magyarok. Az érzelmi intenzitás megítélésének különbsége mögött felmerült a nemzetek „temperamentumára” vonatkozó hagyományos megközelités (Moltó és mtsai, 1999; idézi Ribeiro és mtsai, 2004; Vila és mtsai, 2001), miszerint a latin-amerikai és mediterrán kultúrák intenzívebb érzelmi reaktivitása az IAPS arousal szintjének megnövekedett szintjén mutatkozhat meg. A brazil vizsgálat során rámutattak, hogy a magasabb arousalszint a kellemetlen képek esetében mutatható ki, így ez a feltételezés módosításra szorul: lehetséges lenne, hogy az érzelmi reaktivitásra vonatkozó sztereotípiák csak a kellemetlen érzelmekre vonatkoznak? Mivel ez a tendencia a latin országok között eddig csupán a brazil vizsgálatban jelent meg, nem lehet általánosítani a latin országokkal kapcsolatban.

Amikor szétválasztottuk a kellemes és a kellemetlen valenciájú képeket, a viszonylag magas arousalszinteket produkáló magyarok a kellemes képeknél ítélték magasra az arousalszintjüket, míg a braziloknál a megemelkedett arousalszint mögött a kellemetlen képekre adott izgalmi szint állt. Az érzelmi reaktivitás mellett felmerült a nyelvi közeg által közvetített probléma, mely szerint az „izgatottságot” negatív kontextusban értelmezték, a pozitív tartalmakhoz viszont nem társították. A szubjektív beszámolók különbségeiért felelősek lehettek a kulturális normák és elvárások is. Feltehetőleg a magyar, a flamand és az amerikai kultúrákban a kellemes érzelmekkel kapcsolatos izgalmi szintről való beszámolóra nem vonatkoztak a lengyelhez hasonló szigorú kulturális normák.

Az ötnemzetes összehasonlításban a dominancia/kontroll dimenziója mutatta a legnagyobb változatosságot. A szubjektív érzelmi élményre vonatkozóan több szerző vizsgálta a kontroll/ágencia megítélését (Wallbott és Scherer, 1986; Scherer és mtsai, 1988; Mesquita és Ellsworth, 2001) és úgy tűnik, ez a dimenzió érzékeny a kultúrközi különbségekre. A két közép-kelet-európai ország ítélte legmagasabbnak az érzelmi élmény feletti észlelt kontroll mértékét, míg a flamand vizsgálati személyek a legalacsonyabb szintűnek. Amikor szétválasztottuk a kellemes és a kellemetlen érzelmi ingereket, láthatóvá vált, hogy a magyar és a lengyel dominancia jelentősen magasabb volt a kellemetlen érzelmekre. Ezzel szemben a braziloknál a szubjektíven megítélt magas arousalszinthez alacsony kontrollálhatósági érzet kapcsolódott. Talán a közép-kelet-európai országokban „úgy szeretnénk érezni, a kellemetlen érzésekkel kapcsolatban uralni tudjuk magunkat”, vagyis ez a kulturális norma.

A kulturális különbségek irányai a nemi hatás kiszűrésével is megmaradtak. Ez stabil nemi mintázatot implikál az IAPS működésében. A valencia tekintetében csekély különbséggel a férfiak ítélték kellemesebbnek a képeket. Az arousalszinteket a nők minden országban magasabbnak ítélték, mint a férfiak, míg az erősebbik nem magasabb kontrollélményt társított az érzelmi élményekhez. Ez megfelel a köztudatban élő érzelmekkel kapcsolatos nemi sztereotípiáknak, mely szerint a nők érzelmi reaktivitása fokozottabb, míg a férfiak uralkodni próbálnak érzelmeiken. Megfontolandó továbbá, hogy a két dimenzión megjelenő nemi különbség a két közép-kelet-európai ország tekintetében a legjelentősebb. Mindez erősebben jelen lévő nemi sztereotípiákra utal az érzelmek terén.