Az érvényességet olyan módon kívántuk vizsgálni, hogy az IAPS három dimenziójára adott értékeket korreláltattuk a személyre jellemző, stabil, azaz vonás jellegű érzelmi-hangulati élet tulajdonságait mérő önkitöltős kérdőíves adatokkal. A fő kérdés az volt, hogy az IAPS mint új módszer hogyan illeszkedik az érzelmi élet kérdőíves eljárásokkal megragadható sajátosságaihoz, mennyiben méri az érzelmek tartós diszpozicionális jellemzőit, érzékeny-e az egyéni különbségekre? Arra kerestük a választ, hogy a képekre adott értékelések együtt járnak-e a személyre jellemző pozitív/negatív affektusok mértékével, a szorongással és a depresszióval, a viselkedéses serkentő és gátló rendszerek működésével, valamint a szubjektív boldogság és az élettel való elégedettség mértékével.

 

 

A pozitív képcsoportba olyan képeket válogattunk, amelyek elsődleges motivációs állapotokkal vannak kapcsolatban (táplálkozás, szexualitás), és valószínűsíthető, hogy a megközelítő rendszert aktiválják (képek sorszáma: 4626, 4652, 4669, 7350, 8370, 8490). A negatív képcsoportba fenyegető és undort kiváltó ingerek kerültek, amelyek potenciálisan az elkerülő viselkedést hívják elő, azaz a gátló rendszert hozzák működésbe (1120, 1300, 3170, 6230, 7380, 9635.1). Mivel ez a két képcsoport nagyon intenzív ingereket tartalmazott, fontosnak tartottuk a kevésbé intenzív ingerek alkalmazását is. Ebből kifolyólag létrehoztunk egy semleges képcsoportot társas szempontból releváns ingerekkel (arcok, társas helyzetek) (2100, 2130, 2280, 2312, 2441, 2810). A negyedik képcsoportba szintén semleges képeket kerestünk, amelyek alacsony intenzitásúak voltak (hétköznapi használati tárgyak), társas relevancia nélkül (7000, 7010, 7030, 7060, 7080, 7100).

 

 

Az adatelemzés során két fő adatcsoport állt rendelkezésünkre: az IAPS-képekre adott affektív válaszok három dimenzió mentén (valencia, arousal, kontroll) és az érzelmi-hangulati élet tartós jegyeit mérő kérdőíves válaszok. Az IAPS-mutatók esetében két elemzési szintet (elemzési lehetőséget) választottunk szét: az összesített mutatókat és a képcsoportonkénti mutatókat. Az összesített mutatókat úgy számoltuk, hogy összeadtuk a képekre adott értékeket, így létrehoztuk az összesített valencia, összesített arousal és összesített kontrollálás változókat. A képcsoportonkénti mutatókat átlagolással képeztük, azaz egy képcsoporton belüli képekre adott válaszokat összeadtuk, és elosztottuk a képcsoporton belül bemutatott képek számával. Így 12 változót kaptunk: a négy képcsoportra számított valencia, arousal és kontrollálás átlagokra (negatív képek valencia, negatív képek arousal, negatív képek kontroll, pozitív képek valencia, pozitív képek arousal, pozitív képek kontroll, semleges szociális képek valencia, semleges szociális képek arousal, semleges szociális képek kontroll, semleges tárgy képek valencia, semleges tárgy képek arousal, semleges tárgy képek kontroll). Az összesített mutatók átfogóbb, míg a képcsoportonkénti elemzés részletesebb elemzésre adott lehetőséget.