A kérdőíves adatok és az összesített mutatók kapcsolatától azt vártuk, hogy rávilágítanak az egyes dimenziók érzelmi-hangulati beállítottsággal való együttjárására. Feltételeztük, hogy a képek által kiváltott kellemesség összefügg a pozitív érzések túlsúlyával, vagyis a pozitív beállítottság, a nagyobb fokú elégedettség magasabb értékeket eredményez az ingerek kellemességének megítélésekor. Fordított tendenciát vártunk a szorongás, a depresszió és az általános negatív érzelmi túlsúly tekintetében, tehát a fenti skálákon elért magasabb átlag alacsonyabb valenciával jár együtt. Az eredmények nem támasztották alá a kellemesség és az érzelmi-hangulati beállítódás kapcsolatát: az összesített valenciamutató nem korrelált a kérdőíves eredményekkel.

Az IAPS arousal dimenziója segítségével értékelhető az érzelmi élmény intenzitása a nyugodt, relaxált állapottól az izgatottságig, a feszült állapotig. Feltételeztük, hogy az arousal faktor összefügg a viselkedés energizáltságával, az aktivitás mértékével, ezért negatív kapcsolatot vártunk a szorongás, illetve a depresszió skálákkal. A hipotézis részben beigazolódott, ugyanis a PANAS kérdőívvel mért pozitív érzelmi beállítódás összefüggést mutatott az arousal dimenzióval: a pozitívabb érzelmi beállítódás az átélt érzelmi élmény nagyobb intenzitásával járt együtt. Azok, akik magukat aktívnak, ébernek, érdeklődőnek, izgatottnak jellemezték, a képek által kiváltott érzéseiket szintén „magasabb hőfokon élték meg”. Bár a depresszió és a szorongás nem járt együtt az IAPS összesített arousal mutatójával, érdemes lenne a vizsgálatot megismételni klinikai populáción, akiknek körében nagyobb valószínűséggel fordul elő határérték feletti depresszió és szorongás pontszám.

A harmadik dimenziónak két elnevezése ismert: dominancia és kontroll. E két megjelölés arra utal, hogy az érzelmi állapot egyfelől lehet elárasztó jellegű (dominál), ilyenkor nehéz az érzés felett úrrá lenni, s szabályozni azt, mi több, az érzelmi egyensúly visszaállítása sem könnyű. Más esetben az érzelmi állapot könnyebben kontrollálható: a személy úgy érzi, hatékonyan tud megküzdeni a helyzettel, kézben tudja tartani az (érzelmi) események alakulását, s kevésbé érzi magát kiszolgáltatottnak az adott szituációban. Azt vártuk, hogy a kontrollálás dimenzió fordított kapcsolatban áll a negatív hangulati állapotokat mérő kérdőívekkel, más szavakkal a negatív hangulati állapotok túlsúlya alacsonyabb kontrollélménnyel jár együtt. Hipotézisünk egyértelműen beigazolódott, hiszen magasabb szorongás- és depresszióérték, valamint nagyobb mértékű általános negatív érzelmi beállítódás (PANAS negatív alskála) mellett valóban alacsonyabb kontrollátlagokat kaptunk. A pozitív szemléletet, az optimizmust, a jóllétet tükröző szubjektív boldogság skála ugyanakkor pozitív kapcsolatban állt a kontroll faktorral: minél boldogabbnak. kiegyensúlyozottnak jellemezte valaki önmagát, annál inkább kontrollálta a különböző képek által kiváltott érzelmi állapotokat.

Feltételeztük, hogy a négy képcsoport kialakításával lehetőség nyílik a megközelítő és az elkerülő rendszerek tesztelésére. Azt vártuk, hogy a pozitív képek a megközelítő rendszert, míg a negatív képek az elkerülő rendszert aktiválják. Az eredmények szerint a pozitív képcsoportra adott válaszok összefüggést mutattak a szorongással és a pozitív érzelmi beállítódással: magasabb szorongás szint esetén kevésbé kellemesnek ítélték az ingereket, míg a pozitív érzelmek dominanciájával jellemezhető vizsgálati személyek pozitívabbnak ítélték meg a kellemes ingereket.

A negatív képek mutatói közül a kontrollálás dimenziója összefüggést mutatott a szorongással és a boldogság szubjektív megélésével. Az alacsonyabb szorongásszint és a nagyobb fokú boldogság egyaránt az érzelmek feletti kontroll élményét eredményezte, ezáltal a személyek kevésbé érezték magukat kiszolgáltatottnak. A negatív képek valencia és arousal mutatói nem korreláltak a kérdőíves adatokkal. Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy a negatív képcsoport olyan intenzív ingereket tartalmaz (pl. vicsorgó kutya, tátott szájú kígyó, égő emberi alak, csótány az ételen, betegség), amelyek egyértelműen félelemkeltők, undorítóak, más szóval elkerülő viselkedést hívnak életre. Ezen reakciók univerzálisnak tekinthetők, vagyis a kísérleti személyekből nagyon hasonló élményeket váltanak ki. Szélsőségesen intenzív voltuk miatt ez a képcsoport kevésbé alkalmas az egyéni különbségek feltárására.

A finomabb különbségek megragadásához semleges, kevésbé intenzív képcsoportokat alkalmaztunk. Azt vártuk, hogy a társas szempontból releváns, ám kevésbé intenzív képcsoport – semleges szociális – hozhat érdekes eredményeket. Ezek a képek bizonyos fokig negatívba hajló reakciókat is magukban foglalnak (pl. dühös nő, dühös férfi, frusztrált kisgyermek, gyermekét megnyugtató anya). Bizonyos érzelmi-hangulati beállítódás (magasabb szorongásszint, magasabb érték a depresszió kérdőíven, negatív érzelmek túlsúlya) fordított viszonyban állt az intenzitás és a kontrollálhatóság megítélésével, míg a pozitív érzelmek túlsúlya és a boldogság érzése pozitívan korrelált az érzelmek intenzitásának megélésével és a kontrollálhatóság élményével. A tárgyakat ábrázoló semleges képcsoport hasonló eredményeket mutatott.

A négy képcsoportból nyert eredményeket úgy összegezhetjük, hogy a szorongásszint emelkedésével a személyek „kiszolgáltatottnak” érzik magukat a külvilág ingereire adott affektív válaszaik tekintetében, nehezebb számukra a helyzet kontrollálása, az érzelmi egyensúly helyreállítása. A vizsgálatunk eredményeinek tükrében ez a nehézség mind a pozitív, mind a negatív, illetve az intenzív, és a kevésbé erőteljes affektív reakciók esetén is fennáll.

A depresszió skálán elért magasabb pontérték alacsonyabb arousalszinttel és kontrollélménnyel jár együtt. Mindez jól magyarázható a depresszió tünettanával, amely az érdeklődés csökkenése és az anergia (energiahiány, erőtlenség, kimerültség) mentén szerveződik. A depressziót jellemző csökkent gondolkodási, összpontosítási és döntési képesség pedig az események feletti kontroll hiányával jár együtt. Ugyanakkor az IAPS-válaszok összefüggenek a pozitív érzelmi beállítottsággal is. A PANAS-kérdőívvel mért örömképesség, az érdeklődés és nyitottság magasabb értékei azt eredményezték, hogy a személyek kellemesebbnek és kontrollálhatóbbnak ítélték a látott ingereket.

Beigazolódott, hogy a semleges képcsoportok – szociális ingerek és tárgyak – alkalmasak az IAPS és a kérdőíves eljárással mért konstruktumok kapcsolatának feltárására, a finomabb részletek azonosítására. Ezek alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy az intenzív (pozitív és negatív) érzelmi ingerek jól alkalmazhatók univerzális affektív reakciók kiváltására, ugyanakkor az egyéni különbségek feltárására, valamint a finomabb pszichodinamikai jelenségek megragadására – szélsőséges voltuk miatt – nem alkalmasak, ehelyett a semleges övezetbe tartozó ingerek – kiváltképp a társas szempontból releváns ingereket ábrázoló képek – használhatók.

Ellenőrzésképpen összevetettük a kérdőíveken átlag alatti és átlag feletti értéket mutató csoportok IAPS-válaszait. Az eredmények alapján megállapítást nyert, hogy a szorongás kapcsolatba hozható az ingerek valenciájának megítélésével: a magas szorongás kevésbé kellemes (azaz negatívabb) ítéleteket eredményez, különösen igaz ez a pozitív ingerek értékelésére. A pozitív érzelmi beállítódás ugyancsak hat a képek valenciájának minősítésére: a pozitív érzelmek túlsúlyával jellemezhető személyek kellemesebbnek ítélik a látott képeket, mint azok, akiknél átlagon aluli a pozitív beállítódás mértéke. A képek megítélésében valószínűleg szerepet játszik az, hogy a személy mennyire élénk, éber, érdeklődő és motivált.

A konstruktum-validitás vizsgálatához Gray (1994) viselkedéses aktiváló és gátló rendszereit hívtuk segítségül. Mivel az IAPS-képek működésbe hozzák a két érzelmi-motivációs rendszert – a megközelítő és az elkerülő rendszert –, a képekre adott válaszok hipotézisünk szerint korrelálnak a két rendszer működését mérő kérdőíves adatokkal.

A viselkedéses aktiváló rendszer összefügg az ingerek kellemességének és intenzitásának megítélésével: minél érzékenyebb a személy a jutalom jelzéseire, minél impulzívabb, annál kellemesebbnek ítéli a látott ingereket, annál intenzívebb érzelmi állapotokról számol be. A viselkedéses gátló rendszer fordított irányú kapcsolatban van a valenciával és a kontrollal, tehát minél erősebb az egyén viselkedéses elkerülő rendszere, annál kevésbé tartja kellemesnek az ingereket, bizalmatlanabb az újszerű ingerekkel/helyzetekkel szemben. Továbbá, nehezebben kontrollálhatónak ítéli a saját válaszreakcióit, úgy érzi, hogy a képek által kiváltott érzelmek könnyebben elárasztják.

A viselkedéses aktiváló rendszer összefüggést mutatott mind a pozitív, mind a negatív ingerek valenciájának megítélésével, mi több, a semleges ingerekhez való viszonyuk pozitívabbnak minősül a megközelítő rendszer dominanciája esetén. Az inger típusától függetlenül a magasabb BAS-pontszám kapcsolatban állt az érzelmek feletti kontroll élményével. A viselkedéses elkerülő rendszert tekintve, a gátló rendszer hatása megmutatkozott a kellemes ingerek értékelésében: aktívabb gátló rendszer esetén a személyek kevésbé ítélték kellemesnek a jutalomértékű – azaz pozitív – ingereket. A kontrollálhatóságot tekintve azt kaptuk, hogy minden típusú inger által kiváltott érzelmi válasz esetén nehezebb a szabályozás, ha fokozódik a BIS rendszer aktivitása.

A jutalom jelzéseire való érzékenység, tehát a megközelítő rendszer dominanciája együtt jár azzal, hogy a személyek kellemesebbnek tartják a pozitív képeket. A büntetésre való fokozott érzékenység ugyanakkor a pozitív ingerek leminősítésével függ össze. Továbbá, minél nagyobb a két viselkedéses rendszer aktivációja – voltaképpen minél szélsőségesebb a működésmód –, annál nehezebb kontroll alatt tartani, szabályozni az érzelmeket, s visszaállítani az egyensúlyi állapotot. Különösen igaz ez a viselkedéses gátló rendszer dominanciája – aggodalmaskodás, szorongás, passzív elkerülésre való hajlam – esetén.

Az ingerek megítélésére az is hatással van, hogy mennyire kitartó egy személy a vonzó tárgy elérésében. Minél inkább jellemző a személyre, hogy képes fenntartani az elérendő célt (jutalmat), annál kellemesebbnek ítélte meg a látott képeket. Ez érthető is, hiszen, ha nem volna vonzó a tárgy, leállna a megközelítő viselkedés.

Összefoglalásként megfogalmazható, hogy a vizsgálat során megerősítést nyert az, hogy az IAPS-képekre adott válaszok együtt járnak az érzelmi-hangulati élet stabil, tartós jegyeivel, mint például a szorongással, a negatív és pozitív érzelmi túlsúllyal, illetve a jutalomra és büntetésre való érzékenységgel. Következésképpen a vizsgált IAPS-képek magyar mintán mutatott reliabilitása és validitása megfelelő.

A fent részletesen bemutatott vizsgálati eredmények a tartós, stabil személyiségvonásokon túl a depresszió és szorongás dimenziói által pszichopatológiai vonatkozásokat, következésképpen klinikai csoportokkal történő vizsgálatok lehetőségét egyaránt magukban hordozzák.