A problémás kontrollcsoportban az SDQ összesített nehézségi mutatója tendenciaszintű gyenge negatív korrelációban állt a kontroll dimenziójával (r = −0,35; p = 0,058). Az érzelmi tünetek skála pozitívan korrelált az intenzitással, és negatívan a kontrollal (érzelmi tünetek – arousal kellemetlen képcsoportnál: r = 0,38; p < 0,05; érzelmi tünetek – kontrollálás kellemetlen képcsoportnál: r = −0,55; p < 0,01). A valencia negatívan korrelált a hiperaktivitás és magatartási problémák skálákkal a kellemes képcsoportnál (valencia – hiperaktivitás: r = −0,44; p < 0,05; valencia – magatartási problémák: r = −0,35; p = 0,055). Más szavakkal, a kevésbé kellemes értékelések mellett a gyermekek több problémáról számoltak be a fenti két területen. Véleményünk szerint a negatív ingerek által keltett feszültség intrapszichés megoldása helyett előtérbe kerültek a szomatikus problémák (pl. fejfájás, hányinger, hasfájás), a túlzott szorongás, félelem, aggodalom, nyugtalanság; a figyelem könnyebben elterelődött, nagyobb valószínűséggel félbeszakadt az aktuális tevékenység. Mindehhez az társulhatott, hogy a gyermekek kiszolgáltatottabbnak érezték magukat, úgy érezték, hogy nehezebben küzdenek meg a feszültséggel.

A Vadaskerti nem problémás csoportban a képekre adott válaszok nem mutattak összefüggést a kérdőíves eredményekkel.

A Vadaskerti problémás csoportban a hiperaktivitás skálán elért pontszám negatív korrelációt mutatott az összesített kontroll mutatóval (r = −0,45; p < 0,01). Ez azt jelenti, hogy minél alacsonyabbra értékelte valaki a saját érzései feletti kontroll képességét, annál jellemzőbb volt rá a nyugtalanság, fészkelődés és az aktuálisan folytatott tevékenységek félbehagyása. A kellemetlen ingerek értékelése pozitívan korrelált a magatartásbeli problémákkal és tendencia jelleggel negatívan a proszociális viselkedés skálával (valencia – magatartásbeli problémák: r = 0,32; p < 0,05; valencia – proszociális viselkedés: r = −0,28; p = 0,058). Ezt úgy magyarázhatjuk, hogy a Vadaskerti problémás gyermekek számára a látott negatív képek kevésbé voltak fenyegetőek, kellemetlenek, és valószínűleg a társas helyzetek észlelésében és kezelésében is viszonylag magas küszöbbel rendelkeztek. Jellemzőbb volt rájuk a kontrollálatlan düh, a verekedés, a csalás és mások holmijának eltulajdonítása. Ezekben a helyzetekben csekély mértékben jelent meg az empátia, amit az is alátámasztott, hogy a negatív ingerek értékelése fordított viszonyban volt a proszociális viselkedéssel. Tehát, minél kevésbé észlelte az egyén kellemetlennek a negatív ingereket, annál alacsonyabb mértékű empátia és segítő viselkedés volt jellemző rá (pozitív képeknél valencia – proszociális viselkedés: r = −0,28; p = 0,058).