Ebben a vizsgálatban az IAPS-képek érzelemkiváltó hatását teszteltük neurális háttérfolyamatok tükrében. Az idegtudományi aspektusból történő elemzés szintén egyfajta konstruktív validitásként értelmezhető.

A kísérletben 22 önként jelentkező vett részt (11 férfi és 11 nő). Átlagéletkoruk 24,2 év (szórás = 2,8 év), a legfiatalabb résztvevő 20, a legidősebb 31 éves volt. Az Edinburgh Handedness Inventory (Oldfield, 1971) alapján valamennyien jobbkezesek voltak. Egyikük esetében sem állt fenn pszichiátriai vagy neurológiai probléma, a vizsgálat idején nem álltak pszichoaktív szer hatása alatt. A résztvevők szóbeli és írásbeli tájékoztatást kaptak a vizsgálat céljáról és módjáról, majd ezt követően aláírták a beleegyező nyilatkozatot. Az MR-berendezéssel kapcsolatos biztonsági előírások ismertetése után az alanyokat a vizsgáló helyiségbe kísértük.

A kísérlet során két típusú vizuális ingert alkalmaztunk: emocionális ingerként a 7.3 vizsgálatban bemutatott IAPS-képeket használtuk, kontrollingerként pedig színes geometriai ábrákat mutattunk a vizsgálati személyeknek. Az IAPS-képek kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy az affektív térből olyan ingereket keressünk, amelyek (1) magas intenzitásúak és kellemesek, (2) magas intenzitásúak és kellemetlenek, (3) közepes intenzitásúak és semlegesek (pl. embereket ábrázoló szociális ingerek) és (4) alacsony intenzitásúak és semlegesek (pl. tárgyak). Az első két képcsoport nem különbözött egymástól intenzitásukat tekintve, viszont a valencia dimenzió két végpontját képviselték. A két semleges képcsoport viszont megegyezett valenciájuk tekintetében, ugyanakkor intenzitásban különböztek egymástól, és a két másik képcsoporttól is. Képcsoportonként 6-6 képet választottunk. A szelekciónál ügyeltünk arra, hogy egy képcsoporton belül az ingerek szórását minimalizáljuk. A magas intenzitású kellemes képcsoportba különféle pozitív társas (erotikus, romantikus, kalandos) jelenetek és ételeket ábrázoló képek kerültek, amelyek alapvető motivációs rendszereket aktiváltak. A kellemetlen képek félelmet, undort kiváltó jelenetekhez kötődtek, mint például egy vicsorgó kutya vagy egy tumoros csecsemő. Az alacsony intenzitású semleges ingerek hétköznapi tárgyakat ábrázoltak (sodrófa, vasaló, villa, kosár). A semleges képek másik csoportját szociális ingerek alkották: férfi, női és gyermekarcokat jelenítettek meg.

A geometriai ábrák összeállításánál egy sakktáblamintázatot vettünk alapul, és különböző alakzatokat formáltunk belőlük: köröket, ellipsziseket, háromszögeket, négyszögeket és bonyolultabb sokszögeket. A körök kivételével az alakzatokat különböző szögekkel elforgattuk. A sakktáblamintázat nem fekete-fehér színű volt, hanem két szín különböző arányú keveréke. A sorozatban egyaránt szerepeltek ingerek a színskála két végpontjáról (pl. csak kék vagy csak zöld), illetve ezek eltérő arányú keverékei (pl. 50% kék és 50% zöld; 60% kék és 40% zöld).

A kísérleti személyeknek minden bemutatott ingerrel kapcsolatosan döntést kellett hozniuk. Az IAPS-képek esetén ez egy emocionális döntési feladat volt, melynek során azt kellett megítélni, hogy a látott kép mennyire kellemes vagy kellemetlen. A geometriai ábrák esetében pedig az ábra színét kellett meghatározni, például mennyire kék vagy mennyire zöld. Az emocionális döntéseknél a skála egyik végpontjaként a „kellemes”, másik végpontjaként a „kellemetlen” szó szerepelt, a geometriai ábráknál pedig a két szín megnevezése. A válaszok minden esetben egy 9 fokú skálának feleltek meg. Az emocionális döntéseknél például az 1-es jelentette a kellemetlen végpontot, a 9-es érték a kellemes érzést.

A kísérleti paradigmát úgy alakítottuk ki, hogy kétféle kísérleti szakaszt határoztunk meg: emocionális (aktív 1) és nem-emocionális helyzeteket (aktív 2). Az IAPS-képeket és a geometriai ábrákat a kísérleti szakaszokban (aktív 1 és aktív 2) alkalmaztuk, míg alapszintként (baseline) egy fekete háttér jelent meg. Három másodperccel az aktív szakaszok előtt egy fehér célkereszt hívta fel az alanyok figyelmét a közelgő ingerre. A paradigmában felváltva szerepeltek aktív és nyugalmi (baseline) szakaszok, ahol a különböző vizuális ingereket (képeket és geometriai ábrákat) megjelenítő kísérleti szakaszok random módon követték egymást. A vizsgálat összesen 97 szakaszból állt: 24 aktív 1, 24 aktív 2 és 49 baseline. A vizsgálati elrendezést a 31. ábrán láthatjuk.

Az fMRI adatfelvétel a Pécsi Diagnosztikai Központban történt 3T mágneses térerejű szkennerrel (Tim Trio, Siemens Healthcare, Erlangen, Németország). EPI szekvenciával 23 szeletes funkcionális felvételeket készítettünk az egész agyról AC/PC beállítással. (Az adatfelvétel további paraméterei: TR/TE = 2000/36ms, flip angle = 76°, szeletvastagság = 4 mm). Minden alanyról 633 funkcionális kép készült. A mérési idő kb. 20 perc volt.

Az fMRI-adatokat SPM5 programmal elemeztük (Wellcome Department of Cognitive Neurology, London, UK). A képeket a mozgáskorrekciót követően egy MNI térkép segítségével normál térbe regisztráltuk. A következő lépésben a képeken térbeli szűrést alkalmaztunk 5 mm-es FWHM izotropikus Gauss-kernellel. Az egyéni aktivációs térképek meghatározása után csoportanalízist végeztünk.

Az adatelemzés során arra kerestük a választ, hogy az IAPS-képekre milyen agyi területek aktiválódtak egy emocionális döntési helyzetben. Ennek megválaszolásához az IAPS-képekre adott agyi aktivációt nem a nyugalmi szakasz fekete hátteréhez hasonlítottuk, hanem a geometriai ábrákról hozott döntésekhez, hogy kiiktattuk a vizuális és a motoros (gombnyomásból származó) komponenseket. Következésképp, a detektált aktiváció az IAPS-képanyag információfeldolgozásáról árulkodik (emocionális helyzet /IAPS/ > nem-emocionális helyzet /GEO/). Ezt az összehasonlítást kontrasztnak nevezzük. Azt feltételeztük, hogy az IAPS-képek aktivitást váltanak ki olyan agyi területeken, amelyek az érzelmi élmény észleléséért, az érzelmek kialakulásáért és értékeléséért felelősek.