8. Összefoglalás

A gyűjteményt nemzetközileg széles körben alkalmazzák az érzelemkutatásban számos előnyös tulajdonsága miatt. Az előnyök között elsőként említjük a módszer analóg jellegét. Mivel az emberi információfeldolgozó rendszert érő ingerek túlnyomó többsége a vizuális csatornán keresztül érkezik, feltételezhető, hogy a hétköznapi helyzetekről analóg formában bemutatott ingerek erőteljesebb érzelmi reakciókat váltanak ki, mint a nyelvi eszközökkel történő leírás. Például egy vicsorgó kutyát ábrázoló kép és egy valódi kutya sok közös perceptuális jeggyel rendelkezik (pl. kitátott száj, fogak), tehát a kutya képe nagyobb valószínűséggel hozza működésbe a valódi kutyával kapcsolatos asszociációkat, mint egy propozicionális formában adott inger, egy kijelentés arról, hogy „a kutya vicsorog”. A válaszadás szintén analóg módon történik. Ez azt jelenti, hogy az IAPS-képek megítélésekor a személyek a különböző nem verbális ingerekre az érzelmi állapotuknak leginkább megfelelő figura bejelölésével válaszolnak, és nem nyelvi kódok (pl. érzelemkifejező szavak) segítségével. A verbalitásnak csupán az egyes dimenziók jelentésének magyarázatakor van szerepe. Ezáltal a verbalitásból fakadó korlátok kiküszöbölhetők, így a módszer jól alkalmazható kultúrközi kutatásokban és speciális populációk (pl. gyermekek) vizsgálatánál.

Az IAPS-képek által kiváltott érzelmi élmény értékelése három dimenzió mentén történik. A személy jelöli az érzelmi válasz valenciáját (mennyire kellemes vagy kellemetlen az érzelmi állapot), az intenzitását (milyen mértékű feszültséget váltott ki az inger, azaz milyen az arousalkiváltó értéke) és a szabályozhatóságát (mennyire kontrollálható az adott érzelmi állapot). A pszichés folyamatok dinamikájának feltárására használt projektív technikákkal összevetve a háromdimenziós eljárás új kutatási lehetőségeket hordoz magában. Az új módszer pszichometriailag tesztelhető, így érdemes volna a hagyományos, projektív adatfelvételi technikákat kiegészíteni a háromdimenziós értékeléssel, ezáltal finomabb elemzést kapunk a személyiség dinamikájáról, ami a mérőeszközökkel szemben támasztott pszichometriai követelményeknek is megfelel.

Az IAPS-képeket gyakran alkalmazzák különböző klinikai csoportokkal végzett kutatásokban felnőttek és gyermekek körében. A legtöbb kutatási beszámoló a schizofrénia, a depresszió, a poszttraumás stressz zavar és a szorongásos zavarok területéről származik (Carthy és mtsai, 2010; Conzelmann és mtsai, 2009; Herberer és mtsai, 2008; Mueller-Pfeiffer és mtsai, 2010; Sloan és mtsai, 1997). Az IAPS-képek megfelelően kerülnek alkalmazásra, ami az értékelési eljárást illeti, ugyanakkor a képek kiválasztása nem mindig történik szisztematikus elvek szerint.

A fenti pozitívumok miatt e könyv célja az International Affective Picture System (IAPS) hazai adaptációja során nyert kutatási eredmények összefoglalása volt. Egy vizsgálatsorozattal teszteltünk a képek megbízhatóságát és érvényességét.

Bemutattuk az érzelemkutatásban nemzetközileg elfogadott és alkalmazott vizuális ingeranyagkészlettel, az International Affective Picture System (IAPS) képkészlettel szerzett hazai tapasztalatokat. Célunk az volt, hogy komplex, több irányból történő megközelítéssel győződjünk meg az új módszer alkalmazási lehetőségeiről. Az elméleti keret között helyet kapott az általános pszichológiai, a személyiséglélektani és az idegtudományi megközelítés is. E multidiszciplináris szemléletmódot azért tartottuk fontosnak, mert a kutatás középpontjában álló jelenség, nevezetesen az érzelmek természettudományos szigorral történő empirikus vizsgálata komoly kihívást jelent a tudósok számára. Másrészt, az érzelemdefiníciók gazdag tárháza, az érzelemelméletek sokszínűsége mutatja az érzelmek komplex jellegét. A többféle aspektus integrálásával célunk az volt, hogy az International Affective Picture System (IAPS) hazai bevezetését minél inkább előkészítsük, s egy új módszert nyújtva hozzájáruljunk az érzelmek és az érzelmi élet zavarainak további empirikus vizsgálatához, ezáltal újabb kutatói kérdések megválaszolásához jussunk közelebb.

A magyar adaptáció elkészítésekor a felszíni (face) validitás vizsgálaton túlmenően tartalmi, diszkriminációs és konvergens validitás vizsgálatot végeztünk, a reliabilitást pedig teszt-reteszt módszerrel ellenőriztük. Az általános pszichológiai keretet arra használtuk, hogy megállapítsuk, az IAPS-képek által kiváltott érzelmi válaszok mennyiben tekinthetők univerzálisnak. A magyar adatokat összehasonlítottuk az amerikai standarddal. Megállapítottuk, hogy a kultúrának csekély szerepe van az ingerek valenciájának és intenzitásának meghatározásában. Egy fenyegető, vicsorgó állat kellemetlen, nehezen kontrollálható érzést vált ki, míg a szexualitás és intimitás képei kellemes feszültségi állapotot idéznek elő a megfigyelőben. Megerősítettük azt az elméleti megállapítást, hogy az érzelmi ingerekre adott értékelések hátterében két érzelmi-motivációs rendszer áll: a megközelítő és az elkerülő rendszer. A megközelítő rendszer felelős a szervezet szempontjából fontos ingerek eléréséért, az elkerülő, más szóval, védekező rendszer pedig távol tartja az organizmust a nem kívánatos ingerektől és a fenyegető helyzetektől. Saját kultúrközi összehasonlításunk alapján elmondhatjuk, hogy a kultúra hatása az érzelemszabályozásban, az érzelmek feletti kontroll mentén érvényesül: a magyarok úgy ítélték meg, hogy jobban tudják kontrollálni az érzelmi reakcióikat, míg az amerikaiak önmagukat elárasztottabbnak értékelték. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a különböző kultúrák eltérő szabályokat, kereteket és elvárásokat határoznak meg az érzelmek kifejezhetőségére és átélésére vonatkozóan.

Az IAPS-képekre adott érzelmi válaszok időbeli stabilitását teszt-reteszt vizsgálattal ellenőriztük. Három adatfelvételi alkalommal rögzítettük a kísérleti személyek válaszait. A második adatfelvételre 1 hét elteltével került sor, míg a harmadik adatgyűjtés az elsőt követően 12 héttel történt. A kísérleti személyek válaszai erős együttjárást mutattak, amelynek alapján kijelenthetjük, hogy az IAPS-képekkel kiváltott érzelmi reakciók mérése megbízhatóan hajtható végre. Az eredményekből azonban az is látszik, hogy ügyelni kell arra, hogy rövidtávon (1 hét elteltével) az emlékezet módosíthatja az érzelmi élményt: az érzelmi válaszok kevésbé intenzívek, jobban kontrollálhatók, mint az első megtekintéskor. Három hónap múlva azonban ez az emlékezeti hatás eltűnik, és az érzelmi válaszok az első megtekintéssel azonos módon alakulnak.

A személyiség tartós jellemzői közül a jutalomra és büntetésre való érzékenységet vettük alapul a konstruktum – validitás ellenőrzésére. Gray modelljéből kiindulva összevetettük a viselkedéses aktiváló és gátló rendszerek konstruktumát az IAPS-képek által aktivált megközelítő és elkerülő rendszerekkel. A kísérleti eredményeink alátámasztják a két rendszer meglétét: a viselkedéses aktiváló rendszer összefügg az ingerek kellemességének és intenzitásának megítélésével, vagyis minél érzékenyebb a személy a jutalom jelzéseire, minél impulzívabb, annál kellemesebbnek ítéli a látott IAPS-képeket, és annál intenzívebb érzelmi állapotokról számol be. A viselkedéses gátló rendszer fordított irányú kapcsolatban van a valenciával és a kontrollal, tehát minél erősebb az egyén viselkedéses elkerülő rendszere, annál kevésbé tartja kellemesnek az ingereket, bizalmatlan az újszerű ingerekkel/helyzetekkel szemben. Továbbá, nehezebben kontrollálhatónak ítéli a saját válaszreakcióit, és úgy érzi, hogy a képek által kiváltott érzelmek könnyebben elárasztják.

A fent részletesen bemutatott vizsgálati eredmények a tartós, stabil személyiségvonásokon túl a depresszió és szorongás dimenziói által pszichopatológiai vonatkozásokat, következésképpen klinikai csoportokkal történő vizsgálatok lehetőségét egyaránt magukban hordoznak. A disszertációban klinikai gyermekpopuláción teszteltük az IAPS-képek alkalmazhatóságát, ezáltal az új módszer diszkriminációs és konvergens validitását. Arra a kutatói kérdésre kerestük a választ, hogy az IAPS-képek értékelési dimenziói közül mely mutatók (valencia, arousal, kontroll), illetve tartalmukat tekintve mely képcsoportok (pozitív, negatív, semleges szociális, semleges tárgy) járnak együtt a viselkedés és az érzelmi-hangulati élet zavaraival, továbbá melyek azok, amelyek elkülönítik a problémával küzdő csoportot az egészséges csoporttól, valamint a szubklinikai csoportot a klinikai csoporttól. A kísérlet során megállapítást nyert, hogy a viselkedési és érzelmi-hangulati problémák következtében a gyermekek több félelmet, aggodalmat, feszültséget, nyugtalanságot élnek át, érzékenyebbek a szorongás jelzéseire, mindezek pedig az IAPS-képekre adott válaszaikban megjelennek: a negatív képek magasabb aktivációs szintet váltanak ki belőlük, mintegy riasztva a szervezet elkerülő rendszerét. Azoknál a gyermekeknél azonban, akiknél a fenti problémák nem állnak fent, a pozitív ingerek váltottak ki intenzívebb reakciót, mintegy felhívva a figyelmet a megközelítendő ingerekre, a potenciális jutalmakra. Az ingerek kellemes vagy kellemetlen voltának megítélésében is kimutattunk különbségeket. Az egészséges csoport és a problémásnak tartott gyermekek válaszai közti különbséget az eltérő valenciájú ingerekhez való viszonyulásukban mutattuk ki: a problémás csoportokban és a Vadaskerti nem problémás csoportban egyértelműen beigazolódott, hogy a negatív érzelmekkel való bánásmód nehézséget jelent számukra. A válaszaikból arra következtetünk, hogy a képek által kiváltott érzések jobban eluralkodnak rajtuk, nehezebben tudják szabályozni azokat. A határozottság, énhatékonyság élménye inkább a pozitív érzelmekhez kapcsolódik: minél pozitívabb egy inger, annál erősebb a kontrollálhatóság élménye. Az egészséges gyermekeknél nem mutatható ki ilyen tendencia.

Az IAPS-mutatók és a kérdőíves adatok korrelációja alapján úgy gondoljuk, hogy a negatív ingerek által kiváltott fokozott aktivációs állapotot (magasabb arousalt) az egészséges gyermekek könnyebben elviselik, tehát a feszültség intrapszichésen „megélhető” anélkül, hogy túlzottan fenyegetőnek, megsemmisítőnek bizonyulna. Hozzájárul ehhez a magasabb fokú kontroll élménye, valamint az érzelem- és szelfszabályozás adekvát működése.

Feltételezhető ugyanakkor ennek az ellentéte is. Abban az esetben, ha a megélt belső feszültség a szelfre nézve fenyegető, a külvilággal való interakciók által vezetődik le, azaz több lesz a nyílt magatartási és az érzelmi-hangulati életet érintő probléma. Azok a gyermekek, akik a negatív ingereket közel semlegesnek ítélték, valószínűleg nem hatékony a negatív ingerek által keltett feszültség intrapszichés kanalizációja. Ehelyett előtérbe kerülnek a szomatikus problémák (fejfájás, hányinger, hasfájás), a túlzott szorongás, a félelem, az aggodalom, a nyugtalanság; a figyelem könnyebben elterelődik, nagyobb valószínűséggel félbeszakad az aktuális tevékenység. Mindehhez az társul, hogy a gyermekek kiszolgáltatottabbnak érzik magukat, s nehezebben küzdenek meg a feszültséggel teli helyzetekkel. Ezt láttuk a két problémás (kontrollproblémás és Vadaskerti problémás) csoportnál. Mi különbözteti meg a két problémás csoportot? Azok a gyermekek, akik problémákkal küzdenek, de nem állnak kezelés alatt, kevesebb kortárskapcsolati nehézségről számolnak be, kevésbé érzik magukat egyedül, több baráti kapcsolattal rendelkeznek, mint a Vadaskerti problémás csoport. A társas támogatás e formája protektív faktorként értelmezhető.

Az adaptációs vizsgálatsorozat újszerűségeként értékelhető az idegtudományi megközelítés és az agyi képalkotó eljárások alkalmazása. Az általános pszichológiai nézőpont alkalmazása mellett az idegtudomány kurrens módszere lehetővé teszi, hogy nemcsak a nyílt viselkedés, hanem az idegrendszeri folyamatok szintjén is ellenőrizzük az IAPS-képek érzelemkiváltó hatását. Funkcionális mágneses képalkotó eljárással (fMRI) alátámasztottuk, hogy a bemutatott IAPS-képek olyan agyi területek aktivációját eredményezték, amelyek az érzelmek kialakulásáért, az érzelmi információfeldolgozásért, érzelmi döntésekért felelősek, nevezetesen a bazális ganglionok (striátum, putamen, nucleus caudatus), az amygdala, a cinguláris kéreg, az inzula és a prefrontális kéreg.

Az fMRI-kísérlet alapján az IAPS-képek érzelemkiváltó hatását idegtudományi aspektusból igazoltnak tekintjük: a képek érzelmeket indukálnak. A korábban bemutatott általános pszichológiai megközelítés alapján megállapítást nyert, hogy az IAPS-képek által kiváltott érzelmi állapotok a valencia és intenzitás tekintetében univerzálisak és időben stabilak. A harmadik szemléletet, a személyiséglélektani keretet a tartalmi validitás ellenőrzésére vezettük be, amelynek során kérdőíves eljárással teszteltük az IAPS-képekre adott válaszok és az érzelmi-hangulati élet stabil, tartós jellemzőinek együttjárását. A depresszió, a szorongás, a pozitív és negatív érzelmi túlsúly, a szubjektív boldogság élménye és az élettel való elégedettség tekintetében kijelenthető, hogy a szorongás kapcsolatban áll az IAPS-képek valenciájának megítélésével, azaz a magas szorongásszint kevésbé kellemes (azaz negatívabb) ítéleteket eredményez, különösen igaz ez a pozitív ingerek értékelésére. A pozitív érzelmi túlsúly ugyancsak összefügg a képek valenciájának megítélésével: azok a személyek, akiknél hangsúlyosak a pozitív érzelmek, kellemesebbnek ítélik a látott IAPS-képeket, mint az átlagon aluli pozitív beállítottságú egyének. Megállapítottuk továbbá, hogy a depresszió skálán elért pontérték összefügg az IAPS-képekre adott alacsonyabb intenzitás és érzelmek feletti kontroll megítéléssel. Mindez jól magyarázható a depresszió tünettanával, amely az érdeklődés csökkenése és az anergia mentén szerveződik. A depressziót jellemző csökkent gondolkodási, összpontosítási és döntési képesség pedig az események feletti kontroll hiányával jár együtt.

A kísérletsorozatban alkalmazott ingeranyag összeállításánál szisztematikus újításokat vezettünk be. Ezeket azért tartottuk fontosnak, mert az eredeti készlet több mint ezer ingert tartalmaz, mi több, a szakirodalmat áttekintve arra a következtetésre jutottunk, hogy az ingeranyag kiválasztása esetenként random módon történt. Ezt a hiányosságot pótoltuk azzal, hogy az affektív tér meghatározott szegmenseiből állítottunk össze négy képcsoportot (pozitív, negatív, alacsony intenzitású semleges, közepes intenzitású semleges) mind a felnőttek, mind a gyermekek vizsgálatához. Ezzel 20–24 db-ból álló olyan ingersorozatot kaptunk, amely figyelembe veszi a résztvevők kognitív és érzelmi terhelhetőségét, kiváltképp betegcsoportokkal végzett adatfelvételnél.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a megbízhatóság ellenőrzése érdekében elvégzett teszt-reteszt vizsgálat, a tartalmi validitás kérdését középpontba helyező kultúrközi kutatás, az fMRI-vizsgálat és a felnőttek körében végzett kérdőíves adatgyűjtés, valamint a diszkriminációs és konvergens validitást tesztelő Vadaskerti kutatás pozitív eredménnyel zárult az IAPS-képek magyar adaptációját illetően.

A kísérletsorozattal alátámasztottuk, hogy az IAPS-képgyűjtemény az érzelemkutatás megbízható és érvényes eszköze, mi több, új lehetőséget nyújt a klinikai alkalmazás terén. További vizsgálódási lehetőségeket látunk klinikai populációkkal történő adatfelvételben. A kezdeti lépések ebben az irányban is megtörténtek.