II.1.4. Divatos hagyomány – hagyományos divat?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel el is érkeztem a fejezet központi kérdéseihez, melyek a kortárs cikkírókat is élénken foglalkoztatták. Divattá válhat-e a hagyomány? Alávethető-e a magyar viselet a természetéből fakadóan minden évszakban megújuló, folyton változó divathullámok szeszélyeinek? Megtartható-e a nemzeti viselet az időbe fagyasztott, egyetlen állapotában a divatsajtó és a társas események újdonságra éhes figyelmének kereszttüzében?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 1859-es év nagy változást hozott a művelt pesti polgári társaság divatjában. A Napkelet, a Nefelejts, a Divatcsarnok és a Nővilág novemberi-decemberi divathírei már magyar dolmányokról, külföldön is kapható női és férfi atillákról, illetve magyar kanászkalapokról és más, szintén a nemzeti viselethez sorolható ruhadarabokról szóltak. A külső megjelenés kérdése minden addiginál erősebb ideológiai felhangot kapott, s a szimbolikus jelentéssel feltöltött divat olyan politikai beszédmódot hozott létre, mely alól – az öltözködés szükségszerűsége által – senki nem vonhatta ki magát.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 16–18. századból hagyományozódott, tulajdonképpen nyugati és törökös elemekből összeálló nemesi viselet nem a magyar kulturális eredet révén, hanem változatlansága, vagy inkább változásának lassúsága által nőtte ki magát nemzeti szimbólummá. Tompos Lilla 2005-ben gazdagon illusztrált kötetben dolgozta fel a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményének anyaga, fennmaradt festmények, metszetek és sajtómellékletek alapján a díszmagyarnak elnevezett magyar viselet történetét.2 A 16–17. századi magyar díszöltözetben dominánsnak látja a hagyományosan udvari viseletként funkcionáló, hivatalos alkalmakon rendszeresen viselt férfi díszöltözetet, melyből jóval több maradt fenn a régebbi korokból, mint a divattal könnyebben változó női magyar díszruhából.3 Az 1850-es, 1860-as évekbeli magyar viselet egyik legfontosabb változtatása az volt, hogy az eredetileg főnemesi udvari viseletet társadalmilag és funkcionálisan is szélesebb körben hordhatóvá tette. Nagy hangsúlyt kapott a női magyar ruha, melyet a kor aktuálisan divatos sziluettjéhez igazítottak, és a báli ruha mellett hétköznapi, sőt gyermek változata is készült.4 Ekkoriban a magyar női viselet a 16–17. századi díszöltözetek alapján, de korszerűsített darabokból állt össze. Megmaradt a díszfűzős magyar váll, de a régebben alatta viselt inggel összeolvadva egy ruhaderekat (szoknyától külön álló felsőrészt) képezett. A szoknyák sokkal bővebbek lettek divatosan széles krinolinokkal alátámasztva. Megőrizték a csipkefátyolt és kötényt, de újabb kiegészítők is megjelentek: mint a gyöngyös párta vagy a női mente.5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korszakban póriasnak tartott paraszti, népies viselet elemei csak kis mértékben találtak utat a polgári-nemesi viseletbe. Az 1844–45-ös farsangi bálok idején például a Védegylet felhívásának hatására kékfestő kelméből varrták az elegáns estélyekre való öltözeteket. Ez a gesztus a magyar ipar támogatására irányult. A kékfestő esztétikai megítélése megosztotta a társaságot, és ez a divat egyetlen báli szezont ért meg.6 A nemzeti divat korszakokon átívelő, időszakos fellángolásai között kapcsolatot feltételezhetünk. A 19. században új jelentésmezővel és funkcióval gazdagodott nemzeti viselet nem hagyományozódott változatlanul, és nem is fejlődött organikusan a viselők megváltozott igényeihez és körülményeihez alkalmazkodva. Az új magyar díszöltözet kialakítása három pesti szabó nevéhez köthető: Kostyál Ádám, Klaszy Vencel és Tóth Gáspár. Az eredetileg német szabó Kostyál magyar díszöltözeteire igen magas körökből is kerültek megrendelők: 1843-ban Abdul Medzsid török szultánnak készített díszöltözetet.7 A magyar viselet iránti elkötelezettségét mutatja, hogy visszavonulása után fiatal szabók ingyenes tanítása által még az 1860-as években is kivette a részét a nemzeti viselet alakításából.8

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A reformkorban az 1825-ös országgyűléstől kezdve elterjedt a magyar díszruha egyszerű, fekete változatának viselése hivatalos eseményeken, például főispánok beiktatásán.9 A jelenség politikai üzenete az osztrák rendőrminiszter számára is nyilvánvaló volt, a szokás mégis egyre erősödött; az 1832–36. évi országgyűlésen már az, aki nem magyar ruhában érkezett, csak a karzaton foglalhatott helyet.10 Az 1820-as, 1830-as évek fordulóján megjelent a magyar úri társaság külhoni eseményein is: például az 1829-ben, Párizsban rendezett magyar táncestélyen. Az eseményről szóló tudósítás, mely részletes leírást adott a résztvevőkről, a táncrendről és a magyaros öltözetekről, először a Tudományos Gyűjteményben jelent meg 1829-ben.11 A beszámolót 1859-ben a Vasárnapi Ujság12 az aktuális divathullámra reagálva, a táncestély harmincadik évfordulója alkalmából újra közreadta.13 Figyelmet érdemel a cikkhez fűzött szerkesztői megjegyzés, amely az új közlést indokolja:14 „E közlemény, melly megjelenésekor, mint idősebb olvasóink emlékeznek, igen örvendetes hatást gerjesztett, most sem vesztette el érdekét, midőn annak épen 30-ik évfordulóját értük.”15 E sorok tanúsága szerint az 1859-es farsangi szezonban már nem volt ritkaság az 1829-es cikkben leírtakhoz hasonló ünnepélyeken a magyaros viselet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzeti viselet általános divatja tehát erősen támaszkodott a hagyományra, a cikkírók rendszeresen hivatkoztak régebbi megjelenésekre a folytatólagosság benyomását keltve, de a magyar viselet iránti rajongás hamar elcsitult. Az 1850-es, 1860-as évek fordulóján kialakult és széles körben hordott nemzeti öltözet a század második felében aztán ismét csak díszöltözetként élt tovább a felsőbb társadalmi rétegben, a módos parasztság azonban bizonyos darabjait átvette, majd beépítette a népviseletbe.16

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A divat követésének – vagy elutasításának – alapvető funkciója egy adott csoporttal való azonosulás vagy éppen elkülönülés jelzése. Eszerint – hagyományosan – a társadalmi állás csalhatatlan kifejezője, mely összetett jelrendszere által a vagyoni státusznál sokkal többet mond el viselőjéről. A külső megjelenés formanyelvét nyíltan politikai identifikációra felhasználó cikkírók a Napkelet hasábjain élesen elválasztották egymástól az ideológiailag telített, magasabb rendűnek tartott öltözet fogalmát az ideológiától mentes divat fogalmától,17 más lapokban azonban e két fogalom gyakran szinonimaként maradt használatban. (A vita ismertetése során átmenetileg eltérek az eddig alkalmazott barthes-i fogalomhasználattól.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyaros öltözet esztétikai szempontok szerinti megítélése sem volt egységes pártolói körében. A Napkelet egy névtelen szerzője 1860-ban egyértelműen leválasztja a változatlanságból és hagyományból építkező magyar öltözetet a szépség és csinosság évente változó követelményeinek alárendelt divatról. Szerinte a nemzeti öltözet viselésében nem lehet az szempont, hogy a ruha jól áll-e, annál sokkal fontosabb az elv, amit az képvisel.18 Esztétikai kategóriából etikai kategóriába helyezi át a ruházkodás kérdését, ezáltal leszámol a változás és változatosság igényével is. Vajda János 1859-es cikke a Nővilágban éppen a magas esztétikai értéke felől ragadja meg a magyar viselet nagyszerűségét és alkalmasságát arra, hogy divattá váljék nemcsak Magyarországon, de külföldön is, mely szerinte a fennmaradás záloga.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elpusztulhatunk a föld szinéről, és elváltozhatunk, szétolvadhatunk idővel csakugy, mint más hatalmasabb népek, elenyészhetik nyelvünk is, de öltözetünk fennmarad, mig a föld jelen nemzedéke el nem pusztul, s mint a latinok nyelve a papságnál, ugy a huszáregyenruha Európa hadseregében – általános lesz.
És midőn jelenleg ujra viselni kezdjük a közéletben is nemzeti ruhánkat, elfogulatlan s méltó büszkeséggel mondhatjuk, hogy nem csak sajátlagosan magyar de egyszersmind – európai divatnak hódolunk.19
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajda a katonai egyenruhák példáin keresztül mutatja be, hogy a magyar huszáregyenruha európai térhódítása önmagában elegendő bizonyíték a magyar öltözet pozitív fogadtatására más nemzetek divatjában, szépségében pedig semmivel sem múlja alul az angol vagy akár a francia divatot. Vajda felfogásában a magyar ruha expanziója és divattá válása kifejezetten előnyös és kívánatos. „A magyar öltözet halhatatlansága” című cikke már a következő év változásait és a divatrovat átalakulását készítette elő, egyben meghatározta a Nővilág viszonyulását a kérdéshez. Jósika Júlia ezen a ponton nem értett egyet a szerkesztővel, és nem fogadta egyértelmű lelkesedéssel a nyugat-európai piacon fel-felbukkanó magyar divatcikkeket. 1860 januárjában óvatos állásfoglalást tett a divattá váló hagyomány kérdésében:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azt hiszem a „Buda”20; is nem sokára külföldre fog kerülni, ha nem is „magyar köpeny” neve alatt. Egy idevaló szabó már évek óta, gyermekek számára, csinos kis attilákat árul, de melyeknek ő a „Polonaise” nevet octroyálta.
Kivánatos-e, hogy kedves, és rokonszenves magyar öltözetünk divatczikké emelkedjék, s nemzeti jelentőségét ezáltal elveszitse?
Ez kérdés, melyet nem akarok megoldani. Az én érzésemnek jobban esik azt, a mi kiválólag csak a miénk, általánosítás által ki nem tenni a paletot és caputte-ok sorsának, s mindig tartok tőle, hogy ügyetlen barátok vagyunk, mikor franczia zuávok után, franczia mádzsárokat öltöztetünk.
NB. A magyart Párisban mádzsárnak nevezik.
Megbocsáss! s ne haragudjál! ez csak magán nézet!21
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Noha a Nővilág divatra vonatkozó arculatváltását már előkészítették, a magyaros divathullám diktálta változás mértékét az év elején még nem kommunikálták az olvasók felé. Lehetséges, hogy Vajda és Heckenast maga is csak később döntött a gyökeres átalakulásról. Az 1860 januárjában több lapszámban is közzétett előfizetési felhívás még a Jósika Júlia által szerkesztett, az éves előfizetések mellé ajándékba járó Hölgynaptárral, illetve az írónő divattudósításaival csalogatja az olvasókat:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eredeti divattudósitásainkat hetenkint jövőben is az e részben páratlannak ismert b[.] Jósika Júlia irandja; ezenkivül általánosan kedvelt élettani irányczikkeit is folytatni fogja lapunk szépirodalmi részében.22
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Valójában a brüsszeli divatjelentések az előfizetési felhívást alig több mint egy hónappal élték túl: 1860. február 12-én jelent meg az utolsó Eredeti divattudósitás Jósika Júlia tollából.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar viselet fellángolásáról 1859. december 11-én adott hírt először a Nővilág. A mellékelt divatképen női menték láthatók, a hozzá fűzött magyarázat szerint pedig a már elterjedt magyaros férfi öltözet mellett annak női megfelelője is kibontakozóban van. Jósika Júlia a divattudósításában említi, hogy egy brüsszeli boltban olyasféle női atillát talált, amiről egy pesti divatlapban olvasott.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Két évvel korábban, 1857-ben is írt már Jósika Júlia a magyar stílusú öltözeti elemek külföldi megjelenéséről, akkor még azonban a magyarnak öltözött belga urak maskaráját nevetségesnek és harsánynak ábrázolta:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Két uri ember magyar öltözetben jelent meg – de minőben! – azt hiszem a guta ütötte volna meg ijedtében Kostyál urat, ha hirtelen megpillantja a két compatriótát. – Képzelj csak két köpcös belga urat, nem épen a legfiatalabbikat, vörös bő pantalonban arany paszománttal, magos csizmákba dugva, melyeken ökölnyi arany bojt függött. Ahoz kék mellényt – szintén paszománttal – s ezenfelül zöld rövid frakkot, arany csipkével s paszománttal kicifrázva. Fejeiken roppant gránátos föveget viselt e két szeretetre méltó egyéniség, melyet Colbag-nak méltóztattak nevezni, mig hosszu egyenes kard csörgött oldalaikon! Nesze neked magyar!23
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A belga urak maskarája Jósika Miklósra is mély benyomást tett, ő Fejérváry Miklóshoz címzett levelében némileg eltérő leírást ad róluk:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Újságul írhatom, a magyar costume [viselet] nagyon terjed Európában. A múlt napokban volt egy bál [az] udvarnál, hol két pofók belga magyar öltözetben jelent meg. – Pompás gyerekek voltak! – Az egyiknek – Mr. Van-Malen – volt egy haragos vörös frakkja, melynek melle ki volt zsinórozva, s ehhez felcsípett a dominus [az úr] egy biliárdzöld pantalont rémítő széles paszománttal két oldalán. Volt aztán egy zöld mellénye cum multis sujtásonibus [sok sujtással], fején pedig egy akkora kalpag, hogy [az] embernek káprádzott a szeme tőle. A kalpagon fél mѐtre hosszú fehér és vörös tollforgó, oldalán pedig egy dragonyos kard! Ecce tibi [nesze neked] magyar! […] Ha nálunk a vén taplós pofájú Bach még sokáig uralkodik, bizony-bizony Prónay Gábor és Auguszli liberbáró őméltóságok még ilyen magyarokká teszik az otthon nyalókat.24
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A belga kontextusban világos, hogy a magyarnak csúfolt maskarák Jósika Júlia divattudósításában öltözeti tények, vagyis viselőik aktuális választásairól, egyéni megoldásairól tanúskodnak, és nem csoportnormát fejeznek ki. Jósika Miklós szarkasztikus kommentárja ellenére nincs okunk feltételezni, hogy 1857-ben valóban elterjedt volna Európában a magyar viseletnek ez a torzított változata. A magyar kortársak számára bármilyen nevetséges is volt egy ilyen öltözet, egy belga udvari mulatságon e ruhák és kiegészítők elsődleges jelentése nem az, hogy „magyar”, hanem az, hogy „jelmez”, ennélfogva nem bír normaképző funkcióval. Ugyanebben az évben azonban Magyarországon báli viseletként (és nem jelmezként!) bukkant fel a magyaros párta, ingváll, zsinóros pruszlik és hímzett kötény,25 és ez viszont akár a magyar viselet 1859-ben kezdődő virágzásának előjele is lehetett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Nővilág 1859-es évfolyamának utolsó előtti számában közölték Jósika Júlia arcképét (melyet már a júliusi előfizetési felhívásban megígértek az olvasóknak), majd az évfolyam utolsó számában Jósika Júlia emberi erényekről szóló életvezetési tanácsadó cikksorozatának sokatmondó darabja következik: a Hallgatás. Ugyanebben a számban – rendhagyó módon – a divatról Vajda János értekezik a korábban már tárgyalt, A magyar öltözet halhatatlansága című terjedelmes cikkében. A divattudósításokban Jósika Júlia innentől kezdve a párizsi és brüsszeli divat híradásai mellett mindig ejt néhány szót a zsinóros, sujtásos magyaros díszítményekről a párizsi divatban, a divatképek leírásait pedig a „hirtelen keletkezett magyar divat”26 népszerűsítésének szenteli a Nővilág. A lapszám végén az 1860-as évfolyamra vonatkozólag a szerkesztőség ígéretet tett a magyaros divat átfogó és teljes bemutatására, továbbá a tárcarovatban a szerkesztő a következő évre szóló előfizetéseket propagálva így buzdította az olvasókat a Nővilág megvásárlására:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[...] méltóztassanak előfizetni divatlapunkra, már csak azért is, mert ez legolcsóbb, s ugyancsak [...] eddig legelterjedtebb is volt – és ha ugyan eddig is szerencsés volt magas megelégedésüket kiérdemelni, bizonyos, hogy jövőben erre még méltóbbá teendi magát, adandván rendesen azt, a mit külföldi divatlapok adni nem képesek: eredeti magyar divatképeket [...]27
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem meglepő, hogy a magyar viselet elterjedésével a külföldi divathírek egyre inkább háttérbe szorultak. A cikkekből az derül ki, hogy ebben az időszakban már igény sem mutatkozott a párizsi divat újdonságaira, mert aki nem akarta, hogy a társaság megbélyegezze, az magyar ruhát öltött.28 Pontosan ez volt az a felfogás, ami ellen később a Napkelet szerzői kikeltek, mert úgy tartották, hogy ez által elveket és politikai öntudatot nélkülöző hóborttá silányul a nemzeti viselet.
 
1 Lukács, Nemzeti divat... 5.
2 Tompos Lilla, A díszmagyar. A magyar díszöltözet története (Budapest, Magyar Mercurius, 2005)
3 Uo. 8.
4 Lásd „Diavatkép”, Nővilág 4. 19. sz. (1860. május 6.)
5 Tompos, A díszmagyar… 15.
6 F. Dózsa Katalin, A kékfestő az úri divatban, F. Dózsa Katalin, „Megbámulni és megbámultatni.” Viselettörténeti tanulmányok (Budapest, L’Harmattan, 2014) 191–195.
7 Tompos, A díszmagyar… 113.
8 Uo. 114.
9 Uo. 55.
10 Uo. 57.
11 Fekete Gáspár, „Magyar táncz Párisban (Február 9-én 1829)”, Vörösmarty Mihály (szerk.) Tudományos Gyűjtemény 13. 1. kötet (Pest, Trattner J. M. és Károlyi I., 1829) 114.
12 Fekete Gáspár, „Magyar táncz Párisban (Február 9-én 1829)”, Vasárnapi Ujság 6. 6. sz. (1859. február 6.)
13 Gere Zsolt, Szebb idők, Vörösmarty epikus korszakának rétegei, Fórizs Gergely (szerk.) Irodalomtörténeti Füzetek 174. (Budapest, Argumentum, 2013) 200.
14 Uo. 200. (49. lábjegyzet)
15 Vasárnapi Ujság 6. 6. sz. (1859. február 6.)
16 Lukács, Nemzeti divat... 6–8.
17 Hites Sándor, Még dadogtak… 250.
18 Uo. 251.
19 Vajda János, „A magyar öltözet halhatatlansága”, Nővilág 3. 52. sz. (1859. december 25.) 821–824.
20 Buda: téli hosszú mente elnevezése. Lásd még Tompos, A díszmagyar… 15.
21 Jósika Júlia, „Eredeti divattudósítás”, Nővilág 4. 3. sz (1860. január 15) 42.
22 [Név nélkül], „Előfizetési felhívás”, Nővilág 4. 2. sz. (1860. január 8.) [borító]
23 Jósika Júlia, „Eredeti divattudósitás”, Nővilág 1. 18. sz. (1857. május 10.) 282–283.
24 Jósika Miklós, Fejérváry Miklóshoz, Jósika Miklós, „Idegen, de szabad…” (72.) 218–219.
25 F. Dózsa Katalin, A női divat változásai... 302.
26 [Név nélkül], „Műterem”, Nővilág 3. 52. sz. (1859. december 25.) 826.
27 [Név nélkül], „Tárcza”, Nővilág 3. 51. sz. (1859. december 11.) 795–796.
28 „[...] már is sokan vannak, és napról napra többen lesznek olyanok, kik nem annyira nemzeties előszeretetből, de csupán azon természetes okból is kénytelenek magyar ruhába öltözködni, hogy az uralkodó, az ellenállhatatlan divatnak hódoljanak, és nem magyaros viseletük által föl ne tűnjenek.” Vajda János, „A magyar öltözet...” 822.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave