II.2.3. Divat, életmód és virágkertészet

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem véletlen, hogy az arisztokratikus modorossággal szerkesztett folyóirat kertészeti cikksorozatához a kipontozott nevű gyakorlati szakember mellé Császár Ferenc egy bárónőt nyert meg magának Jósika Júlia személyében, aki a felsőbb szalonok finom beszédmódját jól ismerve (de nem szolgai módon utánozva) tudta kielégíteni a főrangú olvasók kíváncsiságát a legfrissebb külföldi kertészeti tapasztalatok, tudományos kutatások és egzotikus érdekességek iránt. Persze ez sem volt minden előzmény nélküli. Császár jó kapcsolatot ápolt Jósika Miklóssal, és figyelemmel kísérte felesége munkásságát is, sőt, Jósika levelére válaszul már 1851-ben felajánlotta az együttműködését Jósika Júlia Brüsszelben tervezett – de végül meg nem valósult – szépirodalmi lapjához:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kedves barátom, Miklós!
Örömmel leptek meg soraid, s még nagyobbal a hír, hogy t. nőd magyar szépirod. lapot akar kiadni mai lakhelyeden. Úgy hiszem, ilyes tárgyban nem leend rám nézve veszélyes a levélváltás. [...] Többnyire számolj részvétemre a keletkező vállalatban.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közös munka tehát évekkel később létrejött, csak éppen fordítva: Jósika Júlia lett Császár Ferenc lapjának állandó szerzője. Az 1857-ben újraindult, havonta megjelenő Divatcsarnok harmadik számában közölte a Virágkertészet cikksorozatának első darabját az addig K** néven publikáló kertészeti munkatársat háttérbe szorítva. Császár ekképpen harangozta be Jósika Miklós és Júlia érkező írásait lapjában:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

TISZTELT OLVASÓIM kedvesen veendik a hírt, hogy lapom legközelebbi száma koszorús regényirónktól, „ESZTHER“ sat. szerzőjétől, hozand 1 felvonásos eredeti vigjátékot: „A vándorkérő“ cím alatt, melyet e veterán irodalmi bajnokunk egyenesen a „Divatcsarnok“ számára írt legújabban.
A ritka müveltségü s mély kedélyü irónő JÓSIKA JULIA bárónő szavát is birom, hogy becses dolgozatával lapom érdekét legközelebb emelni fogja.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia munkáját 1858-ban, a Divatcsarnok 16 oldalas hetilappá alakulása után is folytatta a Nagyszerű gazdasági kert sorozattal, azonban Császár Ferenc 1858. augusztus 10-én bekövetkezett halála után nem publikált itt többet. Az 1857-es Virágkertészet sorozat nyitócikkét a lap addigi hétköznapi gyakorlatba illeszkedő kertészeti szaktanácsai helyett Jósika Júlia filozofikus elmélkedésre használta fel. Itt máris szemet szúrhat a különbség a polgári-nemesi középrétegnek szóló Nővilágban publikált divattal, életmóddal kapcsolatos cikkeinek nagyon is hétköznapi, közvetlen hangvétele és a Divatcsarnok főrangú célközönségéhez szóló szöveg finom, kissé modoros stílusa között. Szemléletes példa a debütáló cikkekből vett alábbi két részlet:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia: Eredeti divattudósítás3
(nyitócikk, részletek)
Jósika Júlia: Virágkertészet I.4
(nyitócikk, részletek)
Kedves barátném! Felszólításodra, hogy a külföldi, s főleg a párisi legújabb divatról, s minden e közbe vágó találmányok-, s szokások- és újításokról minél gyakrabban tudósítsalak, e sorokkal felelek.
Vajon sikerülend-e a divatnak, – e leghatalmasabb királynénak, kinek parancsai előtt mindenki meghajol, – hű tolmácsa lenni, minden szeszélyét fejtegetni, minden titkait fölfedezni, csak tapasztalás tanúsítandja.
Addig is légy engedékeny szegény barátnéd iránt, ki semmit el nem mulasztand, hogy várakozásodnak megfelelhessen.
És most a dologhoz; mert nincs veszteni való időnk. A tél beállt, meleg felsőöltönyről, téli kalapról, játékszínbe való választékos köpenykéről, s nem sokára báli köntösökről is gondoskodnod kell; tehát kezdjük meg szemlénket a téli felsőöltönyökkel, bundákkal és kalapokkal, mivel ezek a legszükségesebbek s legsürgetőbbek.
A kalapok még mindig oly kicsinyek mint a nyáron voltak; csak hogy valamivel előbbre nyúlnak a homlok fölé, míg az arc két oldalán szélesebbre hajolnak ki, mi több helyt enged a blonde-fodrozatnak és virágoknak, melyekkel belől igen gazdagon díszítvék. [...]
De most Isten veled, édesem, talán nagyon hosszasan is fecsegtem, s leveleimet meg fogod unni ha oly hosszúra nyúlnak. Jövő levelemben báli köntösökről irok neked, addig is ne felejtkezzél hü barátnédról.
Jósika Júlia
A virágok a természet kegyenc gyermekei. Ha a remekség bélyege, ha a bölcsesség és célszerűség a természetnek minden alkotásában messze túlhaladja mindazt, mit emberi értelem s emberi kezek alkottak: a virágokról el lehet mondani, hogy azokon a természet különös előszeretettel s valódi gyöngédséggel működött. [...]
Aztán most, midőn a természetnek annyi rejtett, csodás titka födöztetett már föl, ép e felfödözések nyomán az emberi értelem is mindinkább közeledik azon meggyőződéshez, hogy a természetnek majd minden alkotásában valami mély értelem, erkölcsi tanulság rejlik. [...]
A természet legszebb színeit, legédesebb zamatját, valódi nektárját és ambróziáját rejtette a virágok kelyhébe. Ámde fel kell azokat födözni; szorgalmas méh kell, mely a mézet fölszedje, és pók, mely a mérget elhárítsa: keblébe szíván ezt, hogy belőle hálókat szőhessen vigyázatlan legyek számára. [...]
Igaz, hogy egyszerű értekezésünk nem leend füvészeti tanfolyam, sem kimerítő kertészeti oktatás; de ha talán más prizmán át tekintjük feladatunkat, azt hisszük, miképp találkozni fogunk azokkal, kik egy, kiválólag hölgyekre számított folyóiratban hamarabb kibékülendnek e modorral, mint pusztán száraz szabályokkal. Jövő cikkünkben megkíséreljük feladatunk gyakorlati megoldását.
B. Jósika Júlia
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Adott tehát két különböző rovat, a divattudósítás és kertészeti cikk, melyek elsősorban hétköznapi, gyakorlati felhasználásra készülnek; a publicisztikában a normaképzés eszközeinek legegyszerűbb fajtáját, a direkt tanácsadást alkalmazzák, azonban jelen esetben a retorikájuk igen távol áll egymástól. A divattudósító Jósika Júlia egy rövid bekezdésnyi bevezetőt követően máris a tárgyra tér, és már a rovat nyitócikkében egyes szám első személyben látja el a leghétköznapibb stílustanácsokkal, takarékos fortélyokkal, olykor pletykákkal az egyes szám második személyű „barátné” megszólítású fiktív olvasót.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Rovata sok tekintetben rokonságot mutat Jósika Miklós 1851-es Brüsszeli tárcaleveleivel, olykor egészen hasonlóan is írja le a belga társasági életet, építészetet, embertípusokat. Tóth Benedek a Brüsszeli tárcalevelek és más írások kötethez írt kísérőtanulmányában a tárcaíró Jósikának „személyesebb és szabadabb” hangot tulajdonít a fikciós prózájához képest; a levélformában írt, „Tisztelt szerkesztő úr” megszólítást az újság olvasóira tett alkalmankénti utalásokkal kiegészítve közvetlennek ítéli meg.5 Jósika Júlia divattudósításainak megszólításában és hangnemében egy lépéssel közelebb kerül a feltételezett olvasóhoz: nem ékelődik közéjük a tényleges levél voltaképpeni kézhez vevője, vagyis a szerkesztő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Figyelemre érdemes a cikkek aláírása: a Nővilágban következetesen nemesi előtag nélkül használja a nevét,6 míg a Divatcsarnokban mindig szerepel az aláírásban a „bárónő”-re utaló „B.”. Kertészeti cikkíróként Jósika Júlia fejedelmi többesben írt, terjedelmes és fennkölt esszével debütál a természet felülmúlhatatlan tökéletességéről és a növényi létformák emberekre vonatkozó erkölcsi tanulságairól. Mindezt a márciusi számban teszi, amikor egyébként időszerű volna praktikus kertészeti tanácsok leírása is, ezek azonban az áprilisi számig várattak magukra. A főrangú nők életmódját tekintve ez mégis életszerű, számukra a kertészeti rovat inkább egzotikus érdekesség lehetett, mint a ház körüli munka iránymutatója

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Virágkertészet bemutatkozó esszéje minden arisztokratikus modorossága mellett is figyelemre méltó. A szöveg vizsgálatához John Ruskin művészetelmélete adta a legtermékenyebb teoretikus alapot. Az akadémikus gondolkodás rögzített szabályrendszerével szembemenő művészetesztéta és kritikus Ruskin a művészet természethez való viszonyának értelmezését gyökeresen felforgatta az 1840-es, 1850-es években. Gyenge Zoltán megfogalmazásában Ruskin egyik legfontosabb törekvése volt „[...] a művészet és a mindennapi gyakorlat egymáshoz közelítése, a művészet elemeinek beépítése a mindennapok világába”.7 E gondolatkörrel párhuzamos Ruskin a természetet a művészet végső formájának tekintő szemlélete is, amely jelen téma értelmezéséhez kitűnő támpontot adhat. Ahogyan Seregi Tamás kifejti,8 Ruskin a természetnek mint Isten alkotásának olyan tökéletességet tulajdonított, amelyhez egyetlen emberi kéz által alkotott dolog sem érhet fel. Egyik kiindulópontja az a hegeli gondolat volt, hogy a művészet végső célja a transzcendens lényegi ábrázolása, ezen azonban rögtön túl is lépett a vallásos művészet antropomorfizáló-esztétizáló jellegének határozott elutasításával. Minden művészetet szükségszerűen morálisnak tartott, amennyiben művészet alatt Isten művének szemlélését, minél pontosabb ábrázolását értjük, minimalizálva az alkotó személyének lenyomatát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A természetábrázolásban megkülönböztetett figyelmet fordított a virágokra – ezt mi sem illusztrálja érzékletesebben, mint az általa oly nagyra tartott és támogatott preraffaelita festők részletgazdag növényi ornamentikája. Már a Modern Painters első kötetében is újra és újra összeveti a virágok tökéletes szépségét az ember alkotta tökéletlen művészettel, miszerint csak a műalkotásokat lehet kiválóságuk szerint hierarchizálni, mégpedig az alkotó befektetett munkájának nagyszerűsége alapján; a virágok azonban Isten alkotásai, ennélfogva egyformán kiválóak.9 A virágok fejlődési íve, története, karaktere, kulturális lenyomata későbbi munkája során is élénken foglalkoztatta Ruskint. Hasonló gondolatkörre épül Jósika Júlia bemutatkozó esszéje is a Divatcsarnokban:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A virágok szerkezetében oly tisztult ízlés, oly választékosság van, mely utánozhatatlan, s a legélesebb mikroszkóp kiábrándulásaival is dacol. E bevégzettség és tökély a természet míveit – úgy növényi, mint szerves alkotásaiban – messze felülhelyezi az emberi kéz legnemesebb, legsükerűltebb mívein. [...]10
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megkockáztatom, hogy a Virágkertészet cikksorozatot nyitó Jósika Júlia-esszé a ruskini művészetelmélet szellemiségéhez közelít. Filológiai adatokkal nem bizonyítható közvetlen kapcsolat Jósika Júlia és John Ruskin szövegei között, azonban a két gondolatkör közti feltűnő hasonlóság miatt megengedhetőnek tartom Jósika Júlia Virágkertészet I. című esszéjének Ruskin felőli olvasatát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia instruktív kertészeti cikksorozatában ez az esszé elméleti bevezetőként funkcionál, melyben kvázi megindokolja, hogy miért is kell egyáltalán foglalkozni a kertműveléssel. A Nővilágban közölt cikkeinek gyakorlatiasságától idegen módon itt nem a növények hasznosulásáról vagy a kerti munka egészséges voltáról beszél, hanem morális tanulságokról, melyeket a növények fejlődésének megfigyeléséből levonhat a szemlélő, hiszen „a természetnek majd minden alkotásában valami mély értelem, erkölcsi tanulság rejlik”.11 A növényekhez érzelmek, hangulatok, történetek, jellemek társulnak.12 Ilyen például a fonnyadt kaktuszlevél esete, amely ritkán öntözött homokban is képes új növénnyé fejlődni, mert kitartó munkával felveszi, szűri, tisztítja a vizet – csakúgy, mint a szellemi munkában egy-egy nagy gondolatot lassan, újra és újra át kell szűrni, tisztogatni, érlelni. A példázatot tovább is viszi: ahogyan a silány földben, kevés tápanyaggal is kifejlődik és virágot hoz a kaktusz, úgy „legszegényebb sorsban is, munka és kitartás által, egész elmevirágkertet növelhetünk!”.13

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Későbbi cikkeiben áttér a kertműveléshez szükséges gyakorlati tanácsadásra, mint a kert felásása, trágyázása, éghajlatnak megfelelő növények kiválasztása, teleltetés, szaporítás, kártevők elleni harc és így tovább. Foglalkozik a dísznövények divatjával is, bemutatja az ízléses kertek aktuális kedvenceit és azok választékos elrendezését, szorgalmazza a rododendronok meghonosítását a magyar kertekben. A moralizáló hangnem azonban vissza-visszatér: például a fákra kúszó liánokat a növényvilág „iparlovagjainak” nevezi, mert olykor elpusztítják a fát, ami a tápanyagot és az élőhelyet biztosítja számukra. A zsenik lustaságát és öntörvényűségét pedig az alábbi megkapó hasonlattal ostorozza:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[...] az Orchidéák a növényvilágban a lángészhez hasonlítnak; mivel minden tápot látszhatólag csak magokból merítenek, s e fölött a legcsodásabb virágalakokat tüntetik elő, rím és szabály nélkül; mert hiszen a lángész olykor azon szánandó előitéletre téved, hogy tanulnia nem kell, s a szabály nincs az ő számára teremtve.14
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kertészeti cikkeiben – csakúgy, mint a divattudósításaiban és életvezetési tanácsadóiban – dominál a németes mértékletesség erénye („Nicht zu viel des Guten!”15). Hol a kertek méretével, növények sokaságával, talajjavító trágya mennyiségével vagy éppen a kertre fordítható pénzzel összefüggésben, de következetesen és több cikkben is ejt néhány szót a takarékosság és mértékletesség fontosságáról, a fényűzés kerüléséről.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lényegében ugyanazokat az erkölcsnemesítő, jellemépítő tanításokat írja le sokkal óvatosabb és finomabb virágnyelven, amelyek explicit iránycikkek formájában a Nővilágban is megfogalmazódtak. Nincs ebben semmi meglepő. A magát a legolcsóbb divatlapként hirdető Nővilág aktív, a háztartásban vagy azon kívül is dolgozó olvasóknak szólt; a cikkek hangneme általánosságban véve közvetlenebb, hétköznapibb. A közölt receptek, szépségápolási és háztartási tanácsok a lehető legegyszerűbb nyelven, mindennapi használatra íródtak. Jósika Júlia erkölcsnemesítő, jellemépítő cikkeinek egyszerű igazságai, határozott véleményalkotása és tapasztalaton alapuló tézisei is kedvező fogadtatásra találtak. Divattudósításainak gyakorlatias, tömör fogalmazásmódja kitűnően illett a cikkek szövegkörnyezetébe. Habár Vajda János maga is élt olykor tegező formulával vezércikkeiben,16 a bensőséges megszólítással írt fiktív divatlevelek bizalmas hangneme (barátnők-egymás-közt) még a Nővilágban sem volt általános.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Divatcsarnokban Császár Ferenc a lapban alkalmazott jóval formálisabb, kissé finomkodó stílusa volt az irányadó. A művelt főnemesi közönséget kiszolgáló lapban Jósika Júlia érthető módon kerülte a direkt erkölcsi tanácsadást, és emelkedett hangvételű filozofikus narratívákba rendezve vagy éppen gyakorlati kertészeti útmutatásokba ágyazva hasonló üzenetet adott át.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia publicisztikai írásait átitatja a megszólított társadalmi bázisnak megfelelően váltogatott nyílt és burkolt normatív újságírói nyelvhasználat. Egyéni és kollektív értelemben vett normatív szándékot érvényesít a személyes jellemformálástól a kulturális javakhoz való hozzáférésen át a közösségi felelősségvállalásig, szem előtt tartva a hasznosság, használhatóság kritériumait. Persze ez nem mindig volt maradéktalanul sikeres. Jósika Júlia sajátos humorával szólva: „Ha üres falaknak szónokolok – bocsássanak meg önök! – a legtöbb szónoklatnak ez a sikere – mai világban.”17
 
1 Császár Ferenc Jósika Miklóshoz (169) 1851. Jósika Miklós, „Idegen, de szabad hazában” Jósika Miklós levelei Fejérváry Miklóshoz; Kertbeny Károly fényképalbuma; Jósika Miklós Emlékalbuma. Kiad., szerk., jegyz. Ágnes–Gerhát Deák Ágnes–Gilbert Edit–Joó Judit–Kokas Károly–Szajbély Mihály-Takács József (Budapest, Szépirodalmi, 1988) 549.
2 Császár Ferenc, „[Tisztelt olvasóim…]”, Divatcsarnok 5. 2. sz. (1857. február 15.) 99.
3 Jósika Júlia, „Eredeti divattudósítás”, Nővilág 1. 1. sz. (1857. január 8.) 7–8.
4 Jósika Júlia, „Virágkertészet I.”, Divatcsarnok 5. 3. sz. (1857. március 15.) 146–148.
5 Tóth Benedek, Hogyan olvassunk tárcalevelet? Jósika Miklós, Brüsszeli tárcalevelek és más írások, Szajbély Mihály (szerk.) (Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2000) 258.
6 A szerző saját névhasználata ellenére az előfizetési felhívásokban és a lapszámok végén főmunkatársként megnevezve a Nővilág mindig utal bárónői rangjára.
7 Gyenge Zoltán, Egy viktoriánus esztéta. John Ruskin, A XIX. század viharfelhője. Válogatott írások, Csuka Botond–Déri Ákos–Keresztes Balázs (vál.), Gyenge Zoltán (tan.) (Budapest, Typotex, 2018) 20.
8 Seregi Tamás, „A nem-esztétikai művészet – a tudománytól a konstrukcióig”, Cirka 1. 2. sz. (2016. június) http://www.cirkart.hu/2016/06/24/a-nem-esztetikai-muveszet-a-tudomanytol-a-konstrukcioig/ utolsó hozzáférés: 2023. 02. 07.
9 „We talk of excellent music or poetry, because it is difficult to compose or write such, but never of excellent flowers, because all flowers being the result of the same power, must be equally excellent.” John Ruskin, Modern Painters: Of General Princiles and the Truth. Vol. I. (Sunnyside–Orpington–Kent, George Allen, 1888) 17. (footnote 3.)
10 Jósika Júlia, „Virágkertészet I.”… 146.
11 Jósika Júlia, „Virágkertészet I.”… 147. Vö. „Nature is always mysterious and secret in her use of means; and art is always likest her when it is most inexplicable.” Ruskin, Modern painters... 36.
12 Vö. „This is the difference between the mere botanist's knowledge of plants, and the great poet's or painter's knowledge of them. The one notes their distinctions for the sake of swelling his herbarium, the other, that he may render them vehicles of expression and emotion. The one counts the stamens, and affixes a name, and is content; the other observes every character of the plant's color and form; considering each of its attributes as an element of expression, he seizes on its lines of grace or energy, rigidity or repose; notes the feebleness or the vigor, the serenity or tremulousness of its hues; observes its local habits, its love or fear of peculiar places, its nourishment or destruction by particular influences; he associates it in his mind with all the features of the situations it inhabits, and the ministering agencies necessary to its support. Thenceforward the flower is to him a living creature, with histories written on its leaves, and passions breathing in its motion.” Ruskin, Modern Painters… XXXVI–XXXVII.
13 Jósika Júlia, „Virágkertészet I.”… 148.
14 Jósika Júlia, „Virágkertészet II.”, Divatcsarnok 5. 5. sz. (1857. április 15.) 236–237.
15 Jósika Júlia, „Virágkertészet IV.”, Divatcsarnok 5. 8. sz. (1857. augusztus 15.) 385.
16 Lásd pl. Vajda János, „Ferenczy Teréz”, Nővilág 1. 4. sz. (1857. február 1.) 49–52.
17 Jósika, „Önhittség”… 539.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave