Kerpics Judit: Jósika Júlia irodalmi munkássága • A 19. századi emigrációs kulturális transzfer és a szociális normativitás összefüggéseiben
›
II. Jósika Júlia, az újságíró
›
II.2. Jósika Júlia újságírói nyelve
›
II.2.2. A Divatcsarnok programjáról, közönségéről

II.2.2. A Divatcsarnok programjáról, közönségéről

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia újságírói karrierje szempontjából a második legfontosabb lap a Divatcsarnok – Tudományos, Szépirodalmi, Művészeti és Divatközlöny, amelyet Császár Ferenc 1853-ban 400 előfizetővel indított el.1 Célkitűzése az volt, hogy a magyar irodalomnak utat találjon a főrangú hölgyek szalonjaiba. Az első periódus 1853-tól 1856 márciusáig tartott, amit 9 hónap szünet követett, 1857. januárban újra indult, majd Császár 1858-ban bekövetkező halála után szerkesztőváltással a lap 1863-ig működött. Jósika Júlia 1857-es csatlakozásakor a lap havonta 48 oldalon jelent meg színes divatképekkel és szabásminta-mellékletekkel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Császár korábbi, kormánypolitikát támogató szerepvállalása a Pesti Napló kiadásával nem könnyítette meg a munkatársak toborzását,2 és további akadályt jelentett az irodalmi elit köreiben kétes megítélésű arisztokrata célközönség. Ahogyan a Nővilág esetében sem, úgy itt sem határozható meg pontosan a lap olvasóinak társadalmi összetétele. Vannak arra utaló jelek, hogy a Divatcsarnok nem kizárólag főrangú nőket szólított meg. Kezdetnek rögtön szembetűnik, hogy a divatlap magyar nyelvű, a 19. század közepén azonban a magyar arisztokrata társalgási nyelv inkább a német és a francia volt. A Divatcsarnok erősen propagálta a magyar nyelv használatát olvasói körében,3 ennek hatásairól azonban nincsenek adatok. A lényeg itt nem is a tényleges olvasók kiléte, hanem a lap finomkodó, olykor dagályos stílusa, melyet a kortársak a főrangú hölgyek ízlésének való hízelgésként értelmeztek. Völgyesi Orsolya idézi Császár Ferenc Szemere Miklóshoz írt levelét, melyben a következőképpen igyekezett elhárítani az őt ért kritikákat:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[...] Azt mondod, tömjénezek a magas körnek! Alig fognád ezen állításodat bizonyíthatni lapomból. Egyébiránt e részben, meglehet, eltérek a többiektől, kik úgy vélekednek: hagyjuk magokra a főnemesség hölgyeit, s ne iparkodjunk őket bevonni irodalmunk érdekébe. Miért ne iparkodnánk megkedveltetni az irodalmat a salonokban is? [...]4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kezdeti nehézség ellenére kitartó próbálkozásainak köszönhetően később olyan szerzőket nyert meg lapjának, mint például Arany János, Fáy András, Jósika Miklós vagy Gyulai Pál.5 Szajbély Mihály hívja fel rá a figyelmet, hogy amikor Arany János először publikált a Divatcsarnokban, Lévay József és Tompa Mihály megrökönyödött levelekben vonták kérdőre. Arany a levelekre válaszolva egyrészt elhatárolódott az arisztokrata szalonok – Arany szavával élve – „nyegle” stílusától, azonban – ahogyan Szajbély összegzi – úgy vélte, hogyha Császárnak ehhez „van gyomra”, élni kell a lehetőséggel, hogy a magyar irodalom a főrangú hölgyekhez is eljusson, éppen a „nyegleség” által.6

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 1856-os leállás után 1857-ben a Divatcsarnok újraindult, s ez alkalomból Császár az 1854-es első számhoz hasonlóan ismét programszerű cikket tett közzé a folyóirat további célkitűzéseiről:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nekem lesz lapom szerkesztésében egy fő irányom: a hasznost mulattató, a tanulságost gyönyörködtető olvasmánnyal kötni össze magyar hölgyeink számára [...].
S ez irány nemcsak a közlendő beszélyek-, novellák- s költeményekben, sat. lesz kifejezve; de ki különösebben ama – nem mondom tudományos rendszerrel és komolysággal, de mindenesetre némi – tudományos zamat- és szinezettel irandott rövidebb értekezésekben is, melyeket ama szorosb értelemben vett szépirodalmi tárgyak közé vegyítni igen is helyén hiszek.7
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A horatiusi elv mentén megnevezett témák közül mindenképpen figyelemre méltó a tudományos ismeretterjesztő szövegek iránya, mely a nők számára hozzáférhető műveltség tágítását is célozhatta a tudományok irányába – erre utal a lap alcímében első helyen szereplő „Tudományos” jelző is. Valójában a Divatcsarnok csak kis mennyiségben tartalmazott tudományos ismeretterjesztő cikkeket: ezek többnyire földrajzi, botanikai érdekességek, vagy lehetséges úti célok történelmi-kulturális ismertetői voltak. A legtöbb lapszámban folytatásos regények és novellák domináltak, ehhez jöttek a versek, útleírások, életmódtanácsok, könyvismertetők, kertészeti cikkek stb. A lap különösen terjedelmes (mintegy ötoldalas) társaséleti rovattal bírt, mely javarészt a budapesti ünnepélyek, estélyek, bálok és kulturális programok előzetes beharangozásával és utólagos ismertetésével foglalkozott. Az, hogy miért érhette a Divatcsarnok cikkeinek nyelvét a finomkodás, a „nyegleség” kritikája, ebben a rovatban különösen élesen rajzolódik ki. Ekképpen jelentette be a névtelen cikkíró – feltehetően maga a szerkesztő – a farsangi időszak kezdetét 1857-ben:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Soha világhódítónak általánosabb diadala nem volt, mint e rég ismert és soha meg nem únt jövevénynek, ki egyszerre mindenkit elbájol, minden gondot feledtet: mert hangja zene, lépése tánc, társasága Hymen és Ámor, s lobogóján a vidámság rózsaszínét viseli.
Mindenki tudja, hogy e szivesen látott vendég alatt a farsangot értjük, mely néhány nap előtt beköszöntött, sokkal csöndesebben, mint a hogy hat hét múlva búcsúzni fog.8
 
1 Pintér Jenő, Magyar Irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 6. A magyar irodalom a XIX. század második harmadában (Budapest, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1933) 63.
2 Völgyesi Orsolya, Császár Ferenc irodalomszervező tevékenysége az 1850-es években, Völgyesi Orsolya, Írók, szerepek, stratégiák (Budapest, Ráció, 2010) 127–129.
3 A magazin erőfeszítéseire példa a következő, jelentőségteljes datálású idézet: „Ohajtandó – hogy a művelt magyar hölgy szintoly hibátlanul beszéljen és írjon anyanyelvén, mint a szorgalom által elsajátított idegen nyelveket érti és beszéli [...]” Szilvia, „Irodalmi levelek III.”, Divatcsarnok 5. 3. sz. (1857. március 15.) 140.
4 Idézi: Völgyesi, Császár Ferenc... 126.
5 Völgyesi, Császár Ferenc... 130.
6 Vö. Szajbély, A nemzeti narratíva... 221–223.
7 Császár Ferenc, „Pár szó lapom új folyamáról”, Divatcsarnok 5. 1. sz. (1857. január 15.) 1.
8 [Név nélkül], „Budapesti társasélet”, Divatcsarnok 5. 1. sz. (1857. január 15.) 35.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave