A Harmadik könyv – az Oxenstjern család, különösen a Ferenc és Irma közti kapcsolat alakulása több ponton is rokonságot mutat Jósika Miklós Egy igaz ember című 1859-ben megjelent elbeszélésével.1 Természetesen nem ez az egyetlen pont, ahol Jósika Júlia férje munkásságából inspirálódott; már a pályakezdésről szóló fejezetből is kitűnt a szoros kapcsolat férj és feleség irodalmi működése között. Az élet esélyei mozaikos voltánál fogva lehetőséget kínál arra, hogy a szövegekhez közelebb lépve vizsgáljam Jósika Miklós irodalmi hatását felesége fikciós prózájára. Az Egy igaz ember főhősnője, Lippay Betty jellemzésekor az elbeszélő áttekinti ugyanazokat az erényeket és hibákat, mint Jósika Júlia a Pályavezetőben és előzményeiben. A karakterrajz szinte tankönyvi: szép, értelmes, okos lány, akiben nincs sem irigység, sem káröröm, de egy hibája mégis van: büszke, kissé könnyelmű és – habár nem különböztet meg senkit, minden fiatalemberrel egyformán udvarias és kedves – kissé kacér lány hírében áll. (Az elbeszélés nem túl meglepő tétje is az lesz, hogy hogyan gyógyul majd ki Betty ebből a hibájából.) Jósika Miklós novellája egy-egy beszúrt szentenciózus mondattal járja körül a tetszvágy és kacérság problémakörét, például:

 

 

Vagy:

 

 

A moralizáló elbeszélői kiszólások Jósika Miklós korai pályaszakaszában még a történelmi regény szerves részét képezték. Hites Sándor mutat rá, hogy Jósika 1830-as évekbeli regényeinek bevezetőibe ágyazott erkölcsi útmutatásai a 18. századi regények hatásának termékei.4 A gyakorlat korszerűtlensége természetesen a kortársak figyelmét sem kerülte el, s míg Szontágh Gusztáv Jósika lélektani ábrázolásának művészi voltával igazoltnak látta a moralizáló beékeléseket is, Bajza József már inkább megtisztította volna a regény műfaját ezektől a sallangoktól.5 Hites W. H. Walsh What can we learn from historians? című írására hagyatkozva a következő megállapítást teszi:

 

 

Ha az Abafiban még védhető is volt a direkt didakszis használata a regényben, Jósika 1850-es évekbeli műveinél – különös tekintettel az Egy igaz ember című novellára – ez a helyzet már megváltozott. Habár a történelmi témáktól ekkoriban sem távolodott el messzire, de ez a konkrét szöveg nem tartozik ebbe a kategóriába. Úgy tűnik, a nevelő célzatú megjegyzések beágyazása ekkoriban már egész egyszerűen az írói gyakorlatának képezte szerves részét.

 

Jósika Júlia regényének belső szerkezetében semmi nem indokolja a fenti kiszólást, ezért a zsidó uzsorásokra vonatkozó megjegyzést az Egy igaz emberre utaló metatextusként értelmezem.

 

 

Az Oxenstjernék kastélyában eltöltött nyár, és az ott összegyűlt előkelő fiatalok társasági mulatságainak leírása a Jane Austen-regények világát idézi. A rosszul irányzott vonzalmak, félreértések, viszonzatlan szerelmek hálójába gabalyodó ifjak és leányok elrendezésére különféle játékok, élőképek előadása szolgál. Van táncmulatság, vannak kis erkélyen karonfogva fel-alá sétálgató párok (sic!), majdnem kimondott vallomások és időben közbeavatkozó nevelőnők. Az Irma és Ferenc közt szövődő szerelem mellett hangsúlyt kap a kevély Áda természetének meglágyulása a kezdetben viszonzatlan szerelem következtében az egyetlen fiatalember iránt, aki nem övezi csodálattal őt. Áda a kacér nő, akinek lelki gyötrelemmel kell lakolnia jellemhibájáért, de amint szüleinek engedelmes, szerény, kedves lány válik belőle, ő is részesül a szerelmi házasság jelentette beteljesülésben. Ez a kis tanmesei mellékszál valamivel megengedőbb képet fest a Pályavezetőben leírtaknál, ott ugyanis a kacérság visszavonhatatlanul árnyat vet egy nő, sőt egész családja megítélésére és boldogságára; de Áda jó útra térésével mégis jobb esélyeket kap az életre. A társadalmi normák betartása Betty és Áda esetében is az egyén biztonságát és boldogulását garantálja. Az Anna, a Varga János és a Cigány leány társadalmi normákat tematizáló problémaérzékenységéhez képest itt egy lényegesen egyszerűbb, átláthatóbb rendszert mutat be. Az arisztokrácia életmódja felé törekvő Oxenstjern családban és baráti körében az egyéni szeszélyekről való lemondás és a társadalmi normák követése biztos recept a boldogsághoz.