„A specifikus tanulási zavarok kifejezés olyan tünetegyüttes összefoglaló elnevezése, amelynek mind meghatározása, mind eredete, de még tünetei is vitatottak.” (Gyarmathy, 2007). Ha az olvasás területén jelentkezik, a specifikus tanulási zavarokat általában olvasászavarnak, diszlexiának, legaszténiának nevezik. Ha a számolásban, akkor diszkalkulia, aritmasztenia, ha írásban, akkor diszgráfia elnevezés használatos. A gyakorlat azt mutatja, hogy a készségbeli hiányok nem elkülönülve jelennek meg. Jelentősek az átfedések. (Gyarmathy, 2007)

 

 

A tanulási zavarok azonosítása és kezelése már az óvoda feladata is. Rendkívüli jelentősége van a mozgás- és beszédfejlesztésnek. Mesehallgatás során a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül saját képzeletével alakítva a történetet. Ezzel a sorbarendezéssel és saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvető képességei fejlődnek. (Gyarmathy, 2009) A mesehallgatás erősíti a rövid, hosszú távú és szeriális memóriát. Diszlexiás gyermekeknél pont az utóbbiak mutatnak gyenge eredményeket. Ha a gyermeknek nem megy az olvasás-írás, elmaradást mutat. Az olvasási nehézség viszonylag gyakori jelenség, ennek elkülönítése a fejlődési diszlexiától nem problémamentes. A pedagógus és a szülő azt tapasztalja, hogy a gyermeknek nem megy megfelelően az olvasás (az írás, sokszor a helyesírás sem), a társaihoz képest kisebb-nagyobb elmaradást mutat. Az okok közt említi a szakirodalom a gyermek lassabb fejlődését, a beszédfeldolgozási elmaradást, a nem kellő mértékű olvasásgyakorlást, nem megfelelő módszereket és szociokulturális tényezőket. (Gyarmathy, 2007) Az olvasási nehézség kialakulásához számos nyelvi és nem nyelvi tényező is vezethet. (Józsa, 2006) A diszlexia különböző típusainak két alapvető kategóriája a fejlődési és a szerzett diszlexia. A fejlődési diszlexiások és az olvasási nehézséggel küzdők olvasásában számos hasonló sajátosság tapasztalható. „Egyikük sem tud megfelelően olvasni, jellemző rájuk az olvasási technika alacsony szintje, a szóértésük, illetve a szóaktiválási folyamatműködésük sokszor elmaradott, az olvasottakat gyakran nehezen értik meg, képtelenek az adott szövegben a tanulság levonására.” Mindezek a gondok nemegyszer együttesen jelentkeznek. A pedagógiai gyakorlatban nagy egyéni különbségeket láthatunk, nem beszélhetünk homogén csoportokról, sem a diszlexiás, sem az olvasási nehézséggel küzdők tekintetében (Gósy, 1994). A diszlexia és az értelmi fogyatékosság összekeverésének elkerülésére a tanulási problémák elnevezésére Gyarmathy (2007) a „specifikus tanulási zavarok” elnevezés helyett a „sajátos” szó használatát javasolja. Az érintett gyermekeknél már kisgyermekkorban központi idegrendszeri diszfunkciók, illetve a szokásostól eltérő működések azonosíthatók:

 

 

A diszlexia és egyéb tanulási zavar kisgyermekkori kezelésére, az iskoláskorúak ellátására egyre több, a szenzo-motóriumot fejlesztő módszer kerül kidolgozásra. A közös bennük, hogy céljuk a deficit kezelése, megelőzése vagy terápiája. (Gyarmathy, 2006) A reflexek jórésze már a méhen belül kialakul. A megfelelő időben fejlődnek, majd szerephez jutnak. Később integrálódniuk kell a következő reflexekbe. Ha az nem történik meg, és megmarad a reflex, az később gondokat okozhat (McPhillips et al., 2020). Az emberi szervezet arra törekszik, hogy megszüntesse azokat a reflexeket, amelyekre már nincs szükség. Például a csípő-ágyéki reflex kioltásának érdekében a gyermekek gyakran késztetést éreznek arra, hogy asszimetrikusan mozgassák a csípőjüket. Egy gyereknél ez azt okozza, hogy állandóan billeg a széken, hintázik, nem tud megülni a helyén. De van olyan születést segítő reflex, például a markoló-szopó vagy az aszimmetrikus nyaki tónusos reflex, melyek az írástanulásnál, vagy később az írásnál okoznak gondot. Meg kell érteni a mozgás jelentőségét: kihat az idegrendszerre, és az idegrendszer irányítja a mozgást. Az idegrendszerünket kell ingerelni a terápia vagy tréning rendszere szerint. Ha az óvodai mindennapos testnevelésben megjelenik pár, a terápiára jellemző mozgásforma, sokkal kevesebb baj marad a reflexekkel. Rengeteg felnőtt küzd maga is a megmaradt reflexeivel, és dolgozik szükségesnél többszörös erőbedobással emiatt (Fiorentino, 1963, Sarlós, 2018). Kiemelkedően fontosnak tartom a következő megállapításokat:

 

 

A kognitív tünetegyüttesben megjelenő specifikus tanulási zavarok kezelésében a részképességek megerősítését és fejlesztését célozzák meg.