Napjainkban olyan társadalmi és gazdasági kihívásokkal, és az ezekkel járó egészségi kockázatokkal kell szembenéznünk, amelyek több szempontból kihatnak mind a magánéletre, mind pedig a munkához való viszonyulásra. Ha a munkaerőpiaci helyzetünket megőrizni, stabilizálni, vagy éppen pozitív irányban szeretnénk megváltoztatni, ahhoz az egyik legalapvetőbb mód a tanulás maga. A tanulásról alkotott elképzelésünk gyökeresen megváltozott az utóbbi évtizedekben a technológiai fejlődés vagy éppen a versenyképesség megtartása miatt. A felnőttkori tanulásra a fenti okok miatt is másként gondolunk. A társadalmi és gazdasági elvárások a felnőtt ember számára folyamatos megújulásra való törekvést jelentenek, így nem meglepő, hogy egyre többen választják az ismereteik bővítését elősegítő tanfolyamokat, képzéseket. Mára már a fenti okok miatt is elfogadottá (és szinte evidenssé) vált az egész életen át tartó „permanens tanulás” gondolata. Nemcsak a munkaerőpiaci „kényszer” miatt fontos a tanulás felnőttkorban, hanem a kíváncsiság, a nyitottság, de még a szellemi frissesség megőrzése miatt is (Kőműves, Dajnoki, 2016). Mihály Ildikó (2003) szerint a felnőttkori tanulást nehéz behatárolni, hiszen már az is kérdés, hogy kit tekinthetünk felnőttnek. Ezen kívül a felnőttkori tanulás irányultsága is differenciáltabbá teszi e témakörről való gondolkodást, hiszen a fogalomba beletartoznak a formális, az informális és a non-formális képzés különféle lehetőségei is. Mégis ami a felnőttkori tanulás meghatározását illeti, a KSH szerint olyan oktatás, ahol a tanuló személyek a magánéleti, munkahelyi vagy egyéb elfoglaltságaik mellett a meglévő ismereteikhez igazodóan iskolai tanulmányokat tudnak folytatni (web1). A felnőttkorban a tanulás legtöbb esetben szorosan kapcsolódik a munkához, pályához, vagy éppen a pályamódosítást van hivatva előkészíteni. Minden hivatás választásánál az egyik alapvető kérdés, hogy az egyén milyen motivációval kezdi meg a leendő szakmájának elsajátítását. A legtöbb esetben az önmegvalósítás, a saját igények, szükségletek kielégítése áll a választás mögött. Néhány egyéb tényező (a család gazdasági-társadalmi státusza, a szülők iskolázottsági szintje, foglalkozásai, attitűdjei, anyagi lehetőségeik) meghatározó jelentőséggel bírhat. E tények ismeretében középpontba kerülnek a pályaválasztási motivációval, pályaorientációval kapcsolatos kérdések, valamint a munkavégzéshez szükséges készségek és képességek feltérképezése, ismerete is. Ezeken felül fontossá válnak azok a pszichés, mentális tényezők, amelyek a hatékony munkavégzéshez és életvitelhez nélkülözhetetlenek. Közgazdasági értelemben a pályaválasztás, vagy éppen a pályamódosítás egy olyan döntés, amelyet egy piaci kudarchelyzetben az információs aszimmetria hoz létre, hiszen valószínűleg az összes választási lehetőség feltárására se idő, se mód sincs, így sokszor a korlátozott információk mellett a megérzéseken, vagy mások véleményén alapulnak (Borbély-Percze, 2016).