Az egészséget mint állapotot többek között megközelíthetjük az érzések, viszonyulások, vagy éppen egy elérendő cél szemszögéből is. A mentálhigiéné az egészség egyik (de annál fontosabb) szegmese, amely a lelki egészség kialakítására, megtartására, vagy éppen visszanyerésére irányuló törekvések együttes megnevezése. Tomcsányi és Csáky-Pallavinici szerint „a mentálhigiéné mindazon erőfeszítés és igyekezet közös elnevezése, mely a lelkileg egészséges személyiség, az egészséges módon működő intézmények és csoportok kialakítására és fejlesztésére, valamint társadalomba történő integrációjára irányul. Magában foglalja a politikai cselekvés, a vallásgyakorlás, a szociális gondoskodás, a közművelődés, a gyógyításoktatás, a törvénykezési és joggyakorlat, a tömegtájékoztatás, a természetes és mesterséges csoportok, valamint a közösségek működési területeit” (Tomcsányi, Csáky-Pallavicini, 2001: 55). A mentális egészség a „jólét” (wellbeing) olyan állapota, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megbirkózzanak az élet feszültségeivel, felismerjék képességeiket, miközben tudásukkal és munkájukkal hozzá tudnak járulni az egészséges közösségek kialakításához. Tehát a mentálhigiéné az egészség és a jólét szerves összetevője, amely alátámasztja egyéni és kollektív döntéshozatali, kapcsolatépítési és életünk világának alakítására irányuló képességeinket. Pintér (2004) szerint a mentális egészség az az állapot, amikor az egyén a legtöbbet képes adni magából érzelmileg és testileg egyaránt, miközben a tudását is képes maga és mások számára hasznosítani. Ezen összefüggések alapján megállapítható, hogy a mentálhigiéné olyan tudományág, amely a komplex egészség megőrzésével/fejlesztésével foglalkozik.