Tóth József (szerk.): Nyelv, kultúra, megértés: új kutatási módszerek a humán tudományok területén
›
5. Társadalom és oktatás kapcsolódásai
›
A társadalmi rend szervezésének pedagógiai gyakorlata. Pedagogical practice of organizing the social order • Perjés István
›
4. Az egyetemes értékek társadalmi, közösségi és egyéni értelmezései

4. Az egyetemes értékek társadalmi, közösségi és egyéni értelmezései

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyiség egyetemes moralitásának elméleti téziseit Lawrence Kohlberg (1997) fejtette ki. Az univerzális morál fejlődési folyamatát hat szakaszra bontva az első és második prekonvenciális szakaszt az jellemzi, hogy az emberek a büntetés elkerüléséért és a jutalmak megszerzéséért igazodnak az erkölcsi szabályokhoz. A következő két szakasz konvencionális szintjén az emberek azért igazodnak a társadalmi normákhoz, mert felismerik a törvényes rend értékét, míg az utolsó két szakaszban (a posztkonvencionális periódusban) az erkölcsiség, a jog és az elvont értékek harmonikusan érnek össze a személyiségben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Shalom H. Schwartz (1992, 2003) pszichológus az emberi szükségletekből vezette le azt a tíz alapvető értéket, melyeket a nyitottság/zártság és az egoizmus/altruizmus értéktengelyek mentén helyezett el. Az alapvető értékekből egyetemes értékeket konstruálva a zárt gondolkodáshoz (konzerválás) sorolta a konformitás, a tradíció és a biztonság értékeit; a nyitott gondolkodáshoz (nyitottság a változásra) az önállóságot, a stimulációt és a hedonizmust; míg az egoizmushoz (önmegvalósítás) a teljesítményt, a hatalomvágyat; az altruizmushoz (én-átalakítás) pedig a jóindulatot és az univerzalitást (Albert, 2013: 4–5).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Geert Hofstede1 szociálpszichológus a nemzeti kultúrák sajátosságait a következő hat dimenzió mentén vizsgálta: hatalmi távolság, individualizmus/kollektivizmus, bizonytalanságkerülés, férfias/nőies értékek, hosszú/rövid távú orientáció, életörömök elfogadása/társadalmi korlátozottsága. Az adatok egyik hazai elemzője, Gajduschek György (2016) arra hívta fel a figyelmet, hogy a keleti és a nyugati államokhoz képest hazánkban kiemelkedően magas az individualizmus értéke, fontosak a férfias értékek, jelentős a bizonytalanságkerülés. Ezzel szemben a hatalmi távolság mértéke, valamint az életörömök elfogadottsága alacsony, mely utóbbi „cinikus és pesszimista társadalom létét valószínűsíti, tapasztalatainkkal és jórészt más kutatásokkal egyezően” – jegyzi meg a kutató (Gajduschek 2016: 112).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lányi András (1999) humánökológiai interpretációjában a moralitás identifikációs mintáit a történelmi időben formálódó együttélés alakítja, így „a jóról és rosszról alkotott fogalmaink (…) a történelmi egyént konstituáló szimbolikus interakciók világának alapszerkezetében adottak. Ezért lehetséges ezekről értelmes párbeszéd, meggyőzés: megosztható meggyőződés. És csak ott beszélhetünk erkölcsi autonómiáról, ahol az együttcselekvők viselkedését szabályozó normák azonosítása ilyen diskurzus útján történik” (Lányi 1999: 117).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A morálfilozófia egyik klasszikus alakja, André Compte-Sponville az előzőekben gyakran hivatkozott négyes kvadránsban helyezi el a morálisan átitatott cselekvést, így különböztetve meg a szokást, a morális viselkedést, a szabad akaratot, valamint az etikát. Érvelésében viszont már feltűnik az emberi jelenség transzcendens felfogása is: „Helyesen cselekedni először is azt jelenti, hogy azt tesszük, amit szokás (udvariasság), aztán azt, amit kell (morál), végül olykor azt, amit akarunk, ha bármily kevéssé is, de szeretünk (etika). Minthogy a morál, eleget téve az udvariasságnak, felszabadít alóla (csak az erényes embernek nem kell úgy tennie, mintha az volna), a szeretet is ugyanúgy felszabadít a morál alól: csak annak nem kell már úgy cselekednie, mintha szeretne, aki szeret. Ez az Evangélium szelleme: ’Szeress és tégy, amit akarsz’…” (Comte-Sponville, 1998: 268–269).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A társadalomfilozófus Szemjon Frank (2005) szintén amellett érvel, hogy a változékonyságot az időn kívüli egylényegűség moralitása teszi megragadhatóvá. Ebben a perspektívában „a konkrét történeti sokféleség (a maga teljességében) az emberiség szellemi életének időfölötti egységét fejezi ki. (…) Az emberi szellem otthona a maga időfölötti egységében van; ebben s így minden történelmi szituációban is önmagára ismer” (Frank 2005: 122). Az etika pedig a szolgálat, a szolidaritás és a szabadság társadalmi ideáljának megközelítésében támogatja az egyént. „Az állam feladata itt csak az lehet – emlékeztet a szerző –, hogy megóvja e bensőleg növekvő élet szabadságát – nem pedig az, hogy ’kémcsőben’ hozzon létre egy kollektív homunculust” (Frank 2005: 320.).2
 
1 https://www.hofstede-insights.com/country/hungary/. Lásd még Holicza (2016).
2 Joel Feinberg az analitikus filozófia szemszögéből a társadalmi igazságosságot állítja társadalomfilozófiájának középpontjába. (Feinberg, 1999) Könyvében ebből a nézőpontból foglalkozik olyan fogalmak tisztázásával, mint a társadalmi eszményeket kifejező szabadság, igazságosság, egyenlőség fogalmai, valamint a már normatív elveket is magukban foglaló olyan fogalmakkal, mint a kár, az előny, a szükséglet, a hiány, az igények vagy a jogok.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave